Ha a baràtom bàntott mit mondjak mi történt, azt hogy elestem?

Én egyszer jártam így, nyilván instant szakítás lett belőle, pedig gyerek is volt, 3 éves. Akkor történ először és utoljára.

Én direkt még csak nem is sminkeltem az első 1-2 napban. haza is mentem vele anyuékhoz. Elég volt őket visszafogni és bár a munkahelyemen diszkrétek voltak, tudom, hogy azt gondolták amit.

Hogy miért tettem így? Hát nagyon egyszerű, még szerettem akkor, fiatal voltam és bizonytalan magamban.

Viszont az, hogy megütött, az az ő szégyene volt.

Azért nem titkoltam, hogy igenis látszódjon és ha olyan balfék lennék, hogy azok után vele maradok, akkor az már az én szégyenem lenne.

A folt miatt sosem kellett magyarázkodnom, ha kiderült volna, hogy utána is együtt vagyunk, az miatt kellett volna és én akkor szégyelltem volna magam jobban.

Így maradt a monokli, a párom meg repült. Életem legjobb döntése volt, mégha akkor pokoli nehéz is volt egyedülálló anyaként talpra állni, Budapesten, albérletben. Azóta már egyetemista a gyerek, én meg férjnél vagyok (vele csak élettársak voltunk), a jó isten se tuja miképpen alakult volna, ha akkor maradok.

Egy életed van neked is, erre meg semmi mentség nincsen. Ha szegény vagy., hát szegény vagy, léteznek állások munkásszállóval is, ha nincsen gyerek, az is opció.

Nem a te hibád a helyzet, nem szégyen az, ma megütik az embert, az a szégyen, ha eltűröd és kifogásokat gyártasz miért nem lépsz.

Ha nem fejezed be végleg, magaddal szúrsz ki, szerencsés esetben "csak" boldogtalanság vár rád, rosszabb esetben lesz még folytatás is, ha nincsenek következmények, aztán akkor majd aggódhatsz az életedért is.

A te döntésed, a te életed. Kezdd újra! Hálás leszel utólag magadnak érte és megerősít, hogy képes voltál továbblépni.