Több részt kell vállalni a takarításban annak, aki kevesebb órát dolgozik egy hónapban?

Erre nincs semmi tőrvény vagy kötelezettség.

Csak az van amiben ti ketten megegyeztek.

Egy szempontból így korrektebb, más szempontból van szeretett is a világon. Meg olyan férfiak is vannak a világon akiknek nem esik le a karikagyűrű az ujjáról ha meg kell fognia a seprű, vagy a felmosot.

Ha nektek így jó akkor így csináljátok.

Ha meg nem tudtok megegyezni akkor szét kell menni!

a ház és ház körüli munkákat igazságosan kell elosztani

az nem igazságos, hogy fele-fele, ha az egyiknek jóval több idő megy el munkával

Ezt mindenki maga döntse el, mit vár el a párjától. Ha egyáltalában egy kapcsolatban ez elfogadható.

Én általában 4 óra körül már otthon vagyok, a férjem este 7 óra körül. Eszembe sem jutna, hogy ne főzzek, vagy ne takarítsak. Járok edzeni is esténként, de ha előtte ráérek miért nem csinálnám meg?

Viszont az ó feladata bevásárolni szombatonként a piacon, de ez sem elvárás a részemről, csupán így alakult, mert szeret vásárolni.

Hétvégén szokott főzni is, mert azt is szereti.

Mindketten tudjuk milyen házimunkát utál a másik, és próbáljuk beosztani.

Pl. reggelente mindig kivasalom az ingét, mert nem bír korán felkelni. Ezt szeretetből megteszem neki.

Ha viszont nekem bármire szükségem van, szinte ugrik, amint tud.

Szóval szerintem egy párkapcsolatban az a nem normális, ha az egyik fél mindenre azt mondja, hogy nem csinálja meg, mert többet dolgozik. A másik féltől pedig az nem normális, ha saját magától nem természetes, hogy ha többet otthon van, akkor nem takarít, vagy nem mos pl.

"Én hat órában dolgozom, férjem nyolcban. Nem lenne pofám, hogy munkából hazaérve még megkérjem arra, hogy porszívózzon, főzzön."

Csak hogy te házas vagy, közös vagyonnal, közös mindennel.

Ha a kérdezőék különkasszán vannak, akkor a párja vegye kézbe a partvist és lábast. Ha a pénzén nem közösködik , akkor a házimunka fele az övé.

Nekem is a kassza jutott eszembe, mert mikor azt mondom, hogy mi részarányosan adunk a közösbe (én nőként többet), akkor megy a felháborodás, hogy de hát fele-fele.

Számomra az nem elfogadható, hogy ha én többet keresek, több zsebpénzem marad, mett muszáj felefelézni. Van, aki meg az idővel van így.