Forduljak a rendőrséghez vagy mit csináljak?

én mindig azon a véleményem voltam, hogy amíg apám/anyám kenyerét eszem, addig az van, amit ők mondanak.

Lehet, hogy jogilag nincs esélyük hazacibálni, de simán megcsinálhatják, hogy többet egy fillért sem látsz tőlük.

Most biztosan azt hiszed, hogy neked nincs is rájuk szükséged, mert a párod jól keres, megad neked mindent. De jó, ha tudod, hogy a párkapcsolatok többsége szakítással végződik. Ha gondolod, tegyél fel itt egy körkérdést, hogy: "Te hány szerelmeddel szakítottál? És hány éves kapcsolatnak lett vége?" Ebből megtudod, hogy mire számíthatsz... És akkor mi lesz? Hová mész? Mert szüleidre biztosan nem... :(

Gondold végig ezeket, és csak utána "pattogj"!

25/f

igen, gondoltam, hogy ez lesz a reakciód.

Hallottál már a válásról? Ugyanis minden válás házassággal kezdődik. És mindenki, aki összeházasodik, azért teszi, mert nagyon szereti a másikat, és eszükbe sem jut, hogy egyáltalán valaha is elválhatnak. Mégis magas Magyarországon a válási arány. Ha konkrét számok érdekelnek, meg lehet keresni a KSH honlapján... :)

Minden esetre kívánom, hogy a ti szerelmetek kitartson örökké! Mégis egy nagy szívességet szeretnék kérni: ha ne adj' Isten, mégis külön válna az utatok akár évek múlva is), megtennéd, hogy írnál nekem egy privit ezzel a szöveggel: "hát mégis" ?

Köszi

25/f

Jogilag édesapádék nem vihetnek haza, de addig, amíg ők tartanak el, és vették meg az iskolai felszerelést esetleg fizetik a koleszt stb. addig jobb ha azt teszed, amit kérnek tőled. Viszont ha te kiköltözöl a koliból akkor apád minden támogatást megvonhat tőled, mondván, nagykorúként úgy döntöttél, saját lábadra állsz. Lehet, hogy nincs igaza édesapádnak abban, hogy a barátod rossz irányba visz, de Ő csak téged félt és Te vagy neki a fontos. Ha a barátod tényleg olyan jó fej, akkor Ö is kivárja amíg végzel a suliban és csak utána, ha leérettségiztél, akkor költöztök össze. Ez ellen édesapádnak sem lehet kifogása, plusz látná rajtad, hogy felnőtt fejjel gondolkoztok. Azt se feledd, ha kiköltözöl, és mégis szakításra kerül a sor köztetek, a koliba vissza nem ugrálhatsz, és apádék sem lesznek oda a boldogságtól, mert esetleg le sem tudsz emiatt érettségizni. Azt, hogy ezek után albit fizessenek neked, el se várd. Ráadásul, ha apádék maradi gondolkodásúak, akkor még az sem biztos, hogy haza költözhetsz. És 8 általános végzettséggel munka, lakás, és pénz nélkül nem sokra fogsz menni. Ezeket gondold végig, mielőtt döntenél.Azt hiszem túl nagy ár mindez azzal a kis türelemmel szemben, amit tanúsítanod kéne. Tudom, nem könnyű 1 évesen így dönteni, de hidd el, megéri. A férjem 1. házasságából velünk lakik a lánya aki 18 éves. Ő is a fejébe vette, hogy az utolsó évet magán tanulóként fejezi be, mondván nagykorúként megteheti. 30 napot kapott az elköltözésre, mert az apja mondta neki, hogy akkor mi nem támogatjuk tovább, mert ez azt jelenti, hogy nagy korúként már el tudja magát tartani. Mert ha velünk lakik, és eltartjuk, fizetünk neki tandíjtól kezdve mindent akkor azt is elvárjuk, hogy nappali tagozaton iskolába járjon és tanuljon, ami az alapvető kötelessége.Erre bevágta az ajtót, és elment a nővéréhez. Ez hétfőn volt. Ma, azaz csütörtökön, már jött a telefon, hogy Ő bizony visszajönne, és bocsánatot kér a viselkedéséért, mert rájött, hogy túllőtt a célon....

Bocs a hosszúra nyúlt kommentért, de én nem szeretnék neked rosszat, azért írtam egy kisregényt. Arra kérlek, gondolj át mindent még egyszer, mielőtt döntenél. 18 évesen tényleg nem vagy már gyerek, de még felnőtt sem.