Jogos kérés volt ez a részemről vagy szemét vagyok?

Próbálom rövidre fogni.

A páromnak van egy nő barátja, volt kollégája akivel egyszer találkoztam és kijelentettem hogy nekem ennyi elég is volt belőle, azt mondta megérti ha én nem bírom, akkor nem kell vele talalkoznom.

Nem arról van szó hogy féltékeny lennék. Csak én nem tudok azonosulni azzal amit a nő természete képvisel.

Tudom hogy nem akar semmit a paromtol se senkitől abból a baráti körből de a figyelmüket nagyon élvezi.

40 év körüli a nő és úgy viselkedik mint egy kamaszlany. Vihog, mindenkit tulkiabalva dumal saját magáról. Egész este arról volt szó hogy ő, ő és ő.

És látszik hogy élvezi hogy férfi barátai vannak, élvezi a figyelmüket. Gondolom az önbizalom hiányát próbálja kompenzálni.

Mindenesetre nagyon gáz a viselkedese és megbeszeltuk hogy ha nem akarok nem kell vele talalkoznom, de ő mehet.

Erre most elhivta őket hozzánk.

Én meg mondtam hogy ezzel engem baromi kellemetlen helyzetbe hoz mert vagy eltűröm vagy elmegyek otthonról de tudom hogy úgy is ott lennenek legalább éjfélig.

És mondtam hogy tök gáz hogy kvázi el kell menekulnom otthonról ha nem akarok a saját otthonomban megtűrni egy mérgező embert.

Erre kicsit kelletlenül azt mondta hogy akkor lemondja a bulit. De biztos vagyok benne hogy ez most tüske benne és egyszer a megfelelő pillanatban majd felemlegeti.

Ti mit tettetek volna az én helyemben? Ugyanezt vagy osszeszoritott foggal elturitek a parotok kedvéért a hülye pcskent viselkedő havernőt?