Miért elitélendő, ha valaki azért hagyja el a barátnőjét mert elhízott?

Alapvetően egyet is értek azzal, hogy ha a másik saját hibájából negatívan megváltozik, és többszöri átbeszélés után sem sikerül megoldást találni, ami mindkét fél számára megfelel, akkor szakítani kell.

Ezesetben viszont gyanítom, hogy megint az a kérdező van itt, akinek a barátnője 2 munkahelyen dolgozik, hogy eltartsa, emiatt nem hagyja el. Nyilván ilyen körülmények között nincs ideje az embernek annyira magára. Bár így is jobb, ha szétmennek. Ha tévedtem azzal kapcsolatban, hogy már hatvanhatodjára írod ki a párodat fikázó kérdést, akkor bocs.

Mindenesetre mindenki azért szakít, amiért csak akar. Indokolni sem kell igazából, csak illik, ha már x ideje együtt vagy valakivel.

Szakits ha birsz! :D Istenem, nem megy mondom ne erőltesd..... Beszéljétek meg, hogy neked nem jó így....

Ha azt mondja neki igy megfelel, akkor bye bye.

Nem kérdést kell kiírni, hanem megbeszélni!

Négyszemközt.

Megbeszéltétek?

Nők... írom nőként. Életem első évtizedeiben azt hallgattam, MINDEN NAP, minden egyes nap, hogy betegesen vékony vagyok, miért nem eszel, jaj de jó nekel, mert ilyen vékony vagy, atyaúristen, de irigyellek, neked persze könnyű, bármit megehetsz, stb. stb. stb.. Elmondanám, hogy ettem, genetikailag ilyen vagyok, nem tehetek róla, előnyöm nem lett belőle (mivel egy ember nem csak testből áll, hanem van feje (arca) is ugye).

Aztán 45 felett gyógyszerektől meghíztam, azonnal jöttek a mindennapos beszólások, hogy "látom meghíztál, mi történt veled, miért híztál meg", stb. stb. Mondanom sem kell, én SOHA nem szóltam senkinek, hogy akár vékony, akár kövér, akár meghízott, akár lefogyott.

Azóta hol lefogyok, hol meghízok (továbbra is gyógyszer miatt, de már változókorba is kerültem, plusz kábé az egyetlen örömöm az evés, ezért elég sokszor eszek), de most per pillanat (ki tudja meddig) éppen vékony vagyok, olyan 6-8 kilóval lehetek több a korábbi standard súlyomnál. Erre megint beszól valaki (akivel ráadásul jóban vagyok), hogy ugye meghíztál? Mondom neki, jaj, nem, a kabátom hülyén áll, ezért olyan, mintha nagy lenne a hasam. Erre ő: ja, nem is, hanem a lábaid. ???????????????????? A lábaim speciel köszönik szépen, egyelőre még tök vékonyak. Ezzel aztán végképp nem tudtam mit kezdeni.

Megjegyzem, amikor 60 helyett 77 kiló voltam (180 cm magas vagyok), akkor a férfiak sokkal jobban megnézegettek, be is próbálkoztak néha (korábban egyáltalán nem).

Nekem mindig is szépnek minősült szinte minden női alak, vékony, normál, molett, stb. (a nagyon kövér azért nem). Irtóra örültem, mikor végre lettek plus-size modellek (bár magamban mindig szomorú vagyok, mert a plus-size annyit jelent, hogy nem betegesen vékony, hanem mondjuk 3-4 kiló van rajta, mindegy, még van hova fejlődni).

Itt a gyakorin beteg pasik vannak, volt olyan, hogy 3 nő fényképét feltöltötte valaki, egy baromi vékony nőét, egy gyönyörű formás nőét meg egy másikét, aki egy kicsivel még teltebb volt, a férfiak nagy része a baromi vékony nőt preferálta. DE ez a gyakori. A való életben kizártnak tartom (a saját élményeim alapján is), hogy tényleg ez lenne az ideális.

Elegem van abból, hogy mások döntsék el, hogy mi a szép és mi nem a szép és hogy beszédtéma legyen, hogy valaki milyen alakú (kivéve a teljesen beteg végleteket: anorexia, 350 kiló).

DE. Ha egy fiatal nő minden ok nélkül elhízik (se gyógyszer, se betegség, se semmi), akkor miért kell ilyen f.szságokat írni, hogy "persze, hagyd el, majd más értékeli"?. 1. Persze, hogy értékeli. 2. Miért maradjanak együtt, ha a pasinak ez így nem jó? Mindketten jól járnak. A pasinak lesz megint vékony nője, a nő talál egy olyan férfit, aki pont imádni fogja így.

És hát igen, azért elképzelhető, hogy van pszichés ok, ami vagy a férfi hibája, vagy a nőjé. Ezekről az okokról viszont nem hallottunk, tehát felesleges a férfit beállítani idiótának.