Párom mindig ugy beszél rolam hogy en amolyan "kedvesaranyossegitokesz"vagyok. Miért aláz ezzel masok elott?

Mert vannak tipikusan olyanok akik nem mondják ki azt hogy szakitanának, hanem addig provokálják a masikat, mig az rákényszerul szakítani.

Nem ismertem még ki őt annyira hogy benne van gerinc, egyenesség, simán ki is dobni akár mint macskát sz.rni, es nem játszmázik.

Mert maga a provokácioja sem volt egyértelmu hogy azzal celja van e, szándékos, tervezett, vagy spontán, random jött.

Tehát önmagát adta e random, vagy szándékosan tervezetten provokalt volna azaz játszmázik.

Ez nem volt nekem egyértelmű.

Folyamatos megismerése megy egymásnak.

Azért alapjaiban már képben vagyunk egymással. Pl kinek milyen lelki sérult nyavajája van gyerekkorbol, ami minket összekovácsol.

Kezd derengeni már egymásrol neki is nekem is sokminden.

De ez amolyan "szukseges rossz" volt.

Amig nem szakitasz soha nem tudod meg azt sem milyen a másik akkor.

rengeteget elárul az is egy emberrol hogy szakitas alatt hogyan viselkedik.

Akkor altalában NINCS álarc senkiben.

Ez ugy valahogy spontan jott.

Provokalt. Azt hittem direkt. Hat kimondtam en helyette. Bennem van annyi, hogy en kimondom ha kell. Es szánalomnak tartottam őt ha ez benne viszont nincs meg es csak provokalt volna szandekkal. Nem volt valasztásom tehát. Ez nem az hogy problemamegoldas helyett szakitanék.

Hanem egy az egyben azt hittem hogy szandekosan provokalt mert gyenge sz.r kimondani h vége.

Akkor nesze kimondom en. En nem vagyok gyenge sz.r mint ő.

Kb ilyen alapon ment ez.

Aztan a tovabbiakban kezd már derengeni, hogy nem arrol van szo hogy ő gyenge lenne szakitani, ha kell. Azaz nem szándekosan provokalt. Ehhez kellett az hogy en szakitsak. Kulonben az életben nem derul ki hogy MI VOLT A CELJA illetve a szakitas volt e a celja a provokálással.

Nem a traumákat tudjuk. Hanem az azok miatti roncsolt szemelyisegfejlodest es ezaltal azt nagyvonalakban hogy miert vagyunk egyutt.

Mert más szemelyiségu ember engem pl már rég kidobott volna. Illetve más ember mar a barátomat is kidobta volna a helyemben.

Nem véletlenul van köztünk kötődés ami összetart.

Talán ahhoz hasonlo mint a zsák a foltja. Vagy amikor 2 normalis vagy 2 nemnormalis talál egymásra.

"Huh hát fura hogy 1 dolog miatt máris szakítottatok volna, én inkább az a típus vagyok aki megpróbálja megoldani a problémáit és nem rögtön a szakítást választja."

Áruld már el mibol jossz rá arra holtbiztosan hogy a másik szandekkal provokál e mert szakitani akar csak gyáva féreg kimondani azt, ha nem abbol hogy simán kivágod?

Beszelgetsz vele es hülyít a dumákkal, meg ilyenek?

Vannak gyáva férgek.

"Egy egészséges kapcsolatban nincs provokáció."

Nincs annyi tapasztalatom a barátommal, hogy különbséget tegyek aközött, hogy szándékosan provokált, vagy spontán jött belőle.

A barátomról azt feltételeztem, hogy szándékosan provokált, mert több ponton is annak tűnt.

Alapvetően nem tételezek fel a masikról semmit. Azt sem hogy egyenes, de azt sem hogy játszmázik. Mindezek menet közben derülnek csak ki.

A szándékos provokálás jellemző pontjait merítette ki. Ezért levontam azt hogy szándékosan provokált. Aki meg szandekosan provokál az nem beszél őszintén eleve. Ergo nincs mit beszelni meg problémamegoldás sincs suttyókkal.csak szakítás van.

Szakitas után kezdett derengeni azokbol amiket tükrözött, hogy nem szándékos volt.

"Teljesen totálisan mindegy hogyan viselkedik valaki a szakítás alatt, ugyanis az már nem a te bajod."

Nem tesztelésbol szakítottam, hogy ezt megtudjam rola milyen ő.

Hanem mert -fentebb irtam.

De legalább igy megtudtam azt is szakitáskor milyen ő. Álarc nelkul.