Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Srácok! Mit tehetek, ha a párom sokat sérült, sokat csalódott és érzem, hogy nem nyit felém?
Nem érzem, hogy bízna bennem, hogy elengedné magát mellettem, hogy el merné mondani a titkait, a félelmeit, az örömeit stb. Néha néha megnyílik, de volt 1-2 sok éves rossz kapcsolata és mindenkihez gyanakodva áll, vajon ki hogyan szúrja hátba stb. Ezt nem nekem mondta így, hanem az egyik barátja mondta így nekem róla. Nekem csak azt mondta bizalmatlan, mert sokat bántották régi kapcsban. Mit tegyek? Mitől kerülhetnénk közelebb? Elején még nyitottabb volt velem, azután jött pár veszekedés, ami minden kapcsban előfordul és utána kezdett elzárkózni fokozatosan. Egyre hidegebb lett velem szemben és nem tudom hogy kezeljem azt, ha egy srác ennyire bizalmatlan. Am rendes srác nagyon, nyitott általános témákban csak ha ő róla van szó vagy mélyebb témák jönnek elő, akkor zárkózik el. Örülnék ha srácok válaszolnának, hogy ti ilyenkor mit várnátok egy nőtől, hogy jobban meg tudjatok nyílni és ne a rosszat keressétek/várjátok csak mert mástól már azt kaptátok?
Am érzékeny, félénk srácról van szó aki kedves de nincs sok önbizalma a múltra való tekintettel. Szeretem és szeretném ha közelebb kerülnénk egymáshoz. Srácok, mit tanácsolnátok egy nőnek ebben a helyzetben?
Nem írtad le a legfontosabb információt, hogy mennyi ideje vagytok együtt: nagyon nem mindegy, hogy két hónapja vagy öt éve.
Természetesen ebben a helyzetben a türelem a legfontosabb. Nem szabad a megnyílásban sürgetni, nyomás alá helyezni. A beszélgetésekben használd az aktív hallgatás módszerét, amelyről olvashatsz az interneten és könyvekben is.
Sajnos azonban nem lehet biztosra menni. Egyáltalán nem biztos, hogy sikerül megnyitnod. A sérült emberek egy része örökre bezárkózik, nem nyitja ki a szívét senkinek. Még egy pszichológusnak sem. Ez is benne van a pakliban.
Hát èn azt tudom javasolni, hogy lègy óvatos az ilyen önbizalom nèlküli, lelki sèrült fazonokkal.
Mindenkit èr csalódás az èletben.
Már règen rossz, ha azzal kell kezdeni egy kapcsolatot, hogy bizonygatsz. Aztán majd azt veszed èszre, hogy már nem is önmagad vagy, mert csak az a lènyeg, hogy őt meg ne bántsd, neki megfelelj.
Hát mindenesetre faggatni, hogy de azért is engedjen be a fejébe, biztos nem jó ötlet. Ilyenkor szoktak a nők megfelelési kényszerbe menni, hogy behízelkedjék magukat, a férfiak meg szakítanak, mert nekik nem kell egy idegesítő lábtörlő.
Csináljatok közös programokat, amiket mindketten szerettek, ahol felszabadultak lehettek. És legyél kicsit nőiesebb, ha elengedted magad, de engedd azt is, hogy végre küzdjön érted.
Ha viszont úgy érzed, elfogyott a türelmed, mert hónapok óta csak magát sajnálja, téged pedig természetesnek vesz, akkor mondd ki, hogy nagyon szereted, de úgy érzed, nem értékel eléggé és így nincs jövőtök.
8 hónapja vagyunk együtt kb.
Eközben volt szakítás, amit én kezdeményeztem, pont amiatt, mert elegem lett ebből a hidegségből amit érzek felőle.. az elején nagyon rózsaszín ködben volt velem, majd az első veszekedés után bezárkózott, a szakítás óta pedig mintha egy teljesen más ember volna. Legalábbis a bennsőséges dolgait teljesen elzárta előlem.. amikor szakítottunk azt mondtam neki indoknak, hogy nem érzem hogy szeretne és törődne velem, nem érzem hogy bármiben is számíthatnék rá és így is éreztem... amikor újra összejöttünk, azóta ugyanezt érzem, picit megnyílt egyszer és próbálta elmondani mit érez, mennyire bizonytalan stb, de igazából azóta megint be van zárkózva. Egyedül érzem magam mellette, nem tudok vele lelkizni, nem is szeret, nem tudom hogy “nyissak ki” egy ilyen embert, sem az erőszakosság, sem a finom bánásmód nem hozott igazi eredményt, mindig elbújik a maga gondolataiba. Sokszor amikor vele vagyok, egyáltalán nem velem törődik, hanem csak bambul előre, gondolkozik stb., mintha teljesen kizárna este az ágyban fekve, bámulja a tvt és nincs meg tudjátok az a belső lelki intimitás, hogy jó érzéssel beszélgessünk esténként arról, mit érzünk most vagy hasonlók. Nyilván szokott velem törődni, meg kedveskedni napközben, szóval nint férfi jól bánik velem, ezért vagyok mellette. De valójában nagyon üresnek érzem a kapcsot mert nincs meg a lelki kötelék közöttünk.
Türelem.
Én nőben vagyok ilyesmi, viszont sajnos rám senki sem várna 8 hónapot. Akadnak ugyan "kérők", de egyik sem kitartó, mind rögtön akar mindent.
Mondjuk vannak férfiak (vagy mind:)), akiknek kell ez a napi szintű főleg esti vagy ebéd utáni üres bambulás, amikor tényleg nem csinálnak semmit és senki nem beszél hozzájuk. Tehát csak ebbe nem látnék valami depressziót vagy titkot.
Inkább az a baj, hogy te érzed egyedül magad, neked nem jó így, hogy nincs az a nagy lelkizés, amire vágysz. Lehet, ő simán nem vágyik erre, nem hiányolja? Esetleg még azt tudom javasolni, legyen egy fix időpontotok minden nap, pl. vacsoránál, amikor beszélgettek. Ne legyen tévé, telefon, hanem mindenki mondja el, mi történt vele aznap vagy mi foglalkoztatja. Ezt lehet, ő sem élni meg erőszaknak és neked is megadná azt a közösséget, amit hiányolsz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!