Normális az, hogy ennyire anyagias? (többi lent)

Sziasztok!

A barátommal (23/F) több mint 7 hónapja vagyunk együtt, mindkettőnknek ez az első hosszabb kapcsolata, de volt már egymás előtt is kapcsolatunk. Jelenleg én még (22/L) édesanyáméknál élek, ő pedig albérletben az egyik barátjával. Sokat járok át hozzájuk aludni, mert mindkettőnk napjai elég elfoglaltak munka és egyetem miatt, így van hogy csak este van időnk egymásra. Ő 40 órásként dolgozik hónapok óta, én pedig nappali mellett csak részmunkaidős állást tudok vállalni. 1-2 hónapja felhozták, hogy osszuk el a rezsit úgy, hogy mindhárman ugyanannyit fizessünk rá. A probléma ott kezdődik, hogy én csak az előző hónap közepétől tudtam elkezdeni dolgozni, előtte pedig szintén húzós volt a helyzet, így a bevételem erre a hónapra jelenleg elég kevés, a rezsi részt viszont mindenképpen elvárják, pedig ki tudnák fizetni/ pótolni a következő hónapig. A párom nagyon sokat tud spórolni a jövőre nézve és ezért büszke is vagyok rá, viszont néha túlságosan anyagiasnak érzem. A legutóbb például megkérdezte bemenjen-e nekem boltba, mondtam mit kérek és még szaros 500 forintot is elkért. Szerinte egy kapcsolat akkor 50-50 ha mondjuk miután ő meghív vacsorázni akkor ha én is meghívom vagyunk kvittek. Ezt alapvetően teljesen megértem, benne van a dologban hogy én is meghívjam valamire, na meg nem is várom el tőle hogy eltartson és etessen folyamatosan, viszont úgy érzem hogy egy kapcsolatban alapvetően a férfiaknak szokás fizetni amikor mondjuk ő hív randira (ha nem is mindig, viszonzás nélkül) főleg ha háromszor annyi a keresete mint az enyém. Mikor moziba mentünk ketten randi gyanánt, azt az összeget is visszakérte. Nincsenek nagy igényeim egyébként ezzel kapcsolatban mert tudom én is hogy mindenki pénzből él, na meg azt is hogy ő mire spórol, de ha egyszer elvinne vacsorázni vagy venne egy szál rózsát puszta kedvességből, már én is jobban tekintenék rá férfiként, mert ettől az anyagiasságtól kezd kevésbé férfi/férfias lenni a szememben, ami úgy érzem előbb-utóbb ki fog hatni a kapcsolatunkra is, aminek egyébként ez az egy fő problémája/konfliktusa van, mert ezektől az anyagi dolgoktól függetlenül minden szuper és boldoggá tesszük egymást. ( Nyilván vannak más konfliktusok is időnként mint minden kapcsolatban, de azokat hamar megbeszéljük.) Kérdésem a következő, hogy így a leírtak alapján ( tudom, tudom minden sztorinak két oldala van, de most az én oldalam alapján) milyen megoldást tudnátok javasolni, illetve mi a véleményetek ezzel kapcsolatban? Főleg a hasonló korban/ szituációban lévők gondolataira lennék kívácsi jelen helyzetben. Előre is köszönöm a válaszokat és szép napot nektek!😊