Hogy lehet azt elviselni hogy a párod csak dísz?

Egyik ferfi se segit semmiben.

Latja hogy leszakad, eltörik vmi, vagy elállithatlanul zubog a viz, ég a konyha, kezében marad a kilincs, vagy bármi. De mind csak betespedni tud hozzám. Anyagiakat sajnalják, en szolgalom ki kajával (mert nincs képem ugyenni hogyő nem eszik), alberletbe nem fizetnek.

Egyik sem társ, hanem csak dísz az életemben.

Elkoteleződest családot sem akarnak.

Hogyan lehet boldognak lenni elvárások nélkul, ha a parod férjed a f.rkán meg szivén kivul semmit nem nyujt?

En is szeretném megélni a szerelmet valahogy felnőttként.

Gyerekként mig szulokkel laktam ilyen bajom soha nem volt hogy egy ferfire semmiben nem lehet szamitani.

De ma már nem tudok igy boldog lenni.

Es egysem segit soha semmit