Elmegy az önbizalmam a saját páromtól. Extrovert, helyes imádják. Teendő?

Néha szinte teljesen megsemmisülve érzem magam mellette.

Pl mikor "megcsinálja" magát, fel van normálisan öltözve, haja belőle, olyan elragadóan helyes, hogy már attol rosszul vagyok, es nem értem minek van velem.

Ez mellett pozitív nagyon, nevetős jokedvű, népszeru, állandoan keresik hiányolják, a társaságok magja(engem meg ugy hívnak meg vele egyutt, hogy illedelembol csak, rám önmagamban egy ember nem lenne kíváncsi)

Ezeket tetézi az is hogy a csajoknak imponál, amilyen ő maga. De folyamatosan bíztat hogy ő monogám.

Plusz extrém jó kocsi, munkahelyén nagyon megbecsülik, és ott is imádja mindenki persze.

Edzéseken is imádja mindenki.

Valójában rendes korrekt jófej srác, nyugton kéne maradnom mellette csak, nekem is felhotlenul mosolyogni nevetni venni a vicceket es úszkálni a felhőkben, élni, ragyogni.

De nem megy.

Azt tapasztalom magamon csak, hogy szinte elsüllyedek mellette, rohamtempoban csökken mellette az önbizalmam, vagy önbecsülésem, állandoan valahogy egy szürke jellegtelen pontnak érzem magam mellette, mikozben azert vannak pasik akik nyomulnak rám, nem vagyok ronda buta vagy bármi, de azért extrovert sem.

És komolyan annyi is elég csak, hogy felöltözik, tus, haja belőve, szinte elájulok tőle mennyire helyes, es ugyanazzal a lendülettel érzem magam egy r.kás sz.rkupacnak tőle.

A pszichologus gurukat hagyjuk már ki a válaszokból, előre kérem.