Összejönnétek olyan sráccal, aki azt a feltételt szabja meg, hogy a kapcsolat kezdete után fél évvel le kell szoknotok a dohányzásról?

normál esetben téged nem zavar, ha őt zavarja, hogy cigiszagú vagy?

engem pl. nagyon, tehát randi előtt jópár órával nem gyújtok rá, fogat mosok, rágózok, hajat mosok, fürdök. és nem azért, mert becsicskulok, hanem azért, mert azt akarom, hogy neki is olyan jó legyen, mint nekem vele. hogy finomnak érezzen, ne büdösnek.

Nő vagyok, a párom dohányzott mielőtt összejöttünk, és kb. fél év után szokott le teljesen, mert én nem szerettem ezt. Szerintem sem kellene ebből nemi kérdést csinálni, mert nincs hozzá köze.

Én világ életemben utáltam a cigiszagot, füstöt és soha nem tudtam volna elképzelni, hogy dohányos ember mellett kössek ki. Ugyanakkor megismertem a páromat, nem ez adta az identitását, ez csak egy szokása volt a többi tulajdonsága mellett, ami miatt beleszerettem. Mindig elmondtam neki, hogy nem szeretem a cigiszagot, féltem az egészségét, hosszú távon félteném a saját, pláne a jövendőbeli gyerekünk egészségét. És ezt persze látta is rajtam, mert valóban így volt. Nem azért mondtam ezt, mert meg akartam változtatni, vagy dominálni akartam, hanem mert ez volt az igazság. Én nem adtam neki ultimátomot sose, talán annyit tisztáztam, hogy ha egymás mellett kötünk ki, akkor végső soron nem szeretném, hogy dohányozzon. Magamban azt a határidőt szabtam, hogy gyereket csak akkor tervezek vele, ha már letette, de ezt neki sose mondtam. Végül magától szokott le, amikor egy városba költöztünk, és szinte minden nap találkoztunk (én meg ha aznap cigizett, azt mindig éreztem), egyszer csak abbahagyta.

Azt hiszem ezzel, kicsit magam ellen beszélek, de így teljes a történet: azóta (7 év telt el) felhozta párszor, hogy miattam/csak miattam szokott le, talán dohányzott is párszor, amikor hosszabb ideig nem találkoztunk, de alapvetően szerintem nem akar visszaszokni. Nem az identitásának a része, csak egy szokása volt. Össze sem mérhető, hogy a kapcsolatunk ad többet, vagy az, hogy dohányozzon.

Ehhez az egészhez pedig kapcsolódik egy másik történet is, mert nekem is volt egy szokásom, ami meg őt zavarta. Nem voltunk valami érettek, így aztán sokszor azzal párhuzamba állítva kérte, hogy én azzal hagyjak fel, hogy ő meg miattam szokott le a cigiről. Volt egy időszak, amikor abszolút kiiktattam az életemből, de én arra jöttem rá, hogy én nem tudok úgy élni, hogy meg van mondva, hogy ne csináljam ezt az egyébként csak az én életemet befolyásoló és abszolút nem káros dolgot, így abban találtam meg az egyensúlyt, hogy időnként csinálom, tiszteletben tartva, hogy ő nem szereti, így akkor, amikor őt a legkevésbé érinti. Mivel ez nem okoz függőséget, kompromisszumot lehet így kötni.

A elején persze nem tudhatod, hogy a másikkal való kapcsolat, vagy inkább a dohányzás az életed része, ez idővel derül ki. Ahogy az is, hogy önmagad maradsz-e, ha ezt megtagadod, vagy hiába jó a kapcsolat is, úgy fogod érezni, hogy valamit elnyomtál magadban. A jó megoldás szerintem az, hogy mérlegelsz egyet most, hogy mi a fontosabb (és egyáltalán nem gond, ha azt mondod, hogy nem akarod ezt a részét feladni az életednek), és ha legalább arra nyitott vagy, hogy megpróbáld, akkor próbálod meg. Utána 3, 6, 12 hónap múlva megint mérlegelhetsz, hogy tényleg jó-e ez így, vagy korlátozásnak éled meg.