Most ki a hibás?

Jesszus szó sincs erről, hogy irányítani akarom. Nyugodtan legyen otthon, csak az bántott, hogy megigérte hogy eljön, mert másnap terveink voltak, már nagyon rég nem voltunk együtt sehol sem, csak úgy hogy mi ketten, és ez már egy hete be volt tervezve nekünk, és le akarta mondani, mert valamit kitalált az anyja. És engem ez bántott, sokszor ez miatt kellett lemondani minden randinkat, mert a családban valaki kitalált valamit egyik napról a másikra, és a párom sajnos nem tud nemet mondani.

Most mondhassátok rám hogy irányítás mániás vagyok, megértettem hogy nem volt kedve eljönni, csak rosszul esett, hogy megigérte és aztán nem jött el. Isten ments hogy irányítsam, őt nem lehet, azt csinál amit akar. Csak nálunk az igéreteknek nagy jelentősége van, és ha valamelyikünk nem tartsa be annak sértődés a vége. Nem akarom őt irányítani, most nem tudom, hogy ebből hogy jött le az hogy irányítom. Csak volt egy kis szomorkodás amiért nem jött, aztán ezt megbeszéltük, mondta hogy másnap reggel eljön, és a szülei erről nem tudtak, délután mikor felhívta őt az anyja, akkor nem értettem, hogy mi a baj, miért akarja hogy hazamenjen, aztán elmondta hogy nem szólt nekik mert nem akarta felkelteni a szüleit. Anyja is orditott a telefonban, hogy Ugrasz az első szavára, hát nálunk ez nem így működik! És most tényleg nem értettem mi rossz volt ebben hogy eljött hozzám.

Én 16 vagyok a párom 19.

Félreértetek!!! Én nem azt értettem a kérdéssel hogy a párom a hibás! Bocsánat a helyesírásomért, felvidéki magyar vagyok, néha leírom úgy a szavakat ahogyan kimondom őket. Most leszögezem: A PÁROM EBBEN NEM HIBÁS!!! Nem rá értettem a kérdést! Hanem az anyjára. Nem azt mondom hogy nem vagyok hibás, én is hibás vagyok. Csak nem értettem miért kiabált a telefonban, azt hittem tudtak róla hogy eljött. Igen azt csinál amit akar!!! Eddig minden randinkat lemondtuk, mert segíteni kellett otthon, ezt meg is értem, persze, hogy kell a segítség otthon, de most az egyszer kértem hogy, mondjon nemet. Már tényleg egy hete beterveztük, a szülei is tudták, és nagyon megbántott hogy ezt is le kell mondanunk. Egy éve vagyunk együtt, és eddig csak 2 randink volt, egy amikor megismerkedtünk, egy pedig amikor fél évesek lettünk, elvitt engem vacsorázni. Ezt is azért terveztük be, mert már régen voltunk valahol kettesben, és ezt ő is tudta. Anyukáján látszik, hogy nem kedvel engem, legutoljára mikor elmentem, amint meglátott lehervadt a mosoly az arcáról egyből. És ilyen különös hangnemben megkérdezte hogy: Te is itt vagy?, nem is tudom, eddig mindig örültek nekem nem tudom hogy akkor mi volt a baj.(ez kb 1 hete volt). Azóta nem is beszélgetett velem az anyja, mintha haragudna rám vagy nem tudom.