Azok, akiknek heti 1-2 találkozóra van csak igényük, ők hogy akarnak majd együtt élni a párjukkal?

Több ilyen nővel is összehozott a sors. Ők pasit akartak maguk mellé aki foglalkozik velük ha van szabadidejük, egyébként meg élik a saját életüket. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy akkor miért nem távkapcsolatban élnek egy férfivel akivel tényleg nem tudnának naponta találkozni, akkor azt mondták, hogy nem akarják hogy egy másik emberhez kelljen igazodniuk, majd ha egyszer családjuk lesz akkor úgyis fel kell adni a szabadságukat.

És ezt nem egy 18 éves nő mondta, hanem egy 25-30 éves nők. Az a durva, hogy az egyik nő ismerősöm úgy ment hozzá a barátjához, hogy soha nem éltek együtt, max 1 hétig voltak összezárva amikor nyaralni mentek. Számomra ez elképzelhetetlen, az ilyen felfogású nőket már eleve kerülöm, igazából szabadidőpartnert és szeretőt keresnek nem férjet.

13 vagyok....

A 10 válaszoló leírta a lényeget, pont erről beszéltem. Heti 2 alkalomra vagyok jó, akkor úgy kifesti magát, hogy ő a világ legszebb nője, elmegyünk táncolni, szórakozni, a szex is működik, és következő nap lekoptat, valamikor szex után, mert fáradt. Ő irányít, ha nem tetszik, akkor szakít. Férfiben is van ilyen, de nőben számomra nagyon furcsa. Mielőtt valaki azt mondaná hogy nem szerelmes és nem érdekli kivel van együtt, amikor találkozunk, akkor meglepetést készít, ajándékot vesz, közös programokat szervez, szóval nem tétlen a kapcsolatban, csak ha úgy dönt akkor 3 napig nem találkozunk, de volt olyan is akinél 2 hét kimaradt mert tanulnia kellett. Persze lehet telefonon is beszélgetni, de nekem ez nem megy.

Szerintem sokan azt nem értitek, hogy mindenki a saját kényelmét keresi egy kapcsolatban, az is, aki mindig a párja mellett akar ülni, az is, aki nem. Azt nem lehet kijelenteni, hogy ha szereted, vele akarsz lenni, mert ezt bármire rá lehet fogni - ha szereted, hagyod, hogy fojtogasson, megiszod a pisijét, stb. Ja, az más. Miért? Mindenkinek máshol vannak a határai.

Mikor olvastam régen, hogy Woody Allen és Mia Farrow nem éltek együtt, mindig arról álmodoztam, milyen jó lehet szomszédnak lenni a párommal. Akkor kelek, fekszem, mikor akarok, kényelmesen alhatok egyedül, azt eszek, amit akarok, júliusban is hallgathatok karácsonyi zenét, nézhetek egyetlen filmet egész nap úgy, hogy ötpercenként leállok rejtvényt fejteni vagy memóriajátékot játszani, vagy eszembe jut, hogy régen kötöttem, és emlékszem-e még. Annyira unalmas ember vagyok, de ez a szabadság, ez aranyat ér.

Szerintem normális a kapcsolat első időszakában a heti 1-2 találkozó. Attól is függ milyen távol laktok. Nem mindegy, hogy a szomszéd utcáról van szó, vagy a szomszéd településről, vagy 100km-el odébb van a másik. Attól is függ munka és egyéb tevékenységek mellett kinek mennyi szabadideje marad.

Szintén hosszú órákat készülődök találkozók előtt és valamennyi kimerült nap ez energia és idő hiányában nem kivitelezhető. Kapcsolat elején mindenki a legjobbat próbálja kihozni magából. Ekkor erősen döntő hatással lehet a kapcsolat alakulására, miként lát a másik. Kiábrándító lehet bármelyik félnek, ha a másik lefáradtan, kevéssé ápoltan, vagy éppen nyomott hangulatban jelenik meg. Nálam az megfelelő, ha feltudok készülni a találkozóra és figyelni is jobban tudok a másikra. Több hosszú kapcsolatom volt, amikor kevésnek bizonyultak a találkozók összeköltöztünk.

Ha már hónapok/évek óta együtt él a másik természetes köztünk, hogy vannak jobb-rosszabb napjaik és mindenhogy látják egymást.

Az pedig, hogy a találkozók közt mennyi online vagy telefonos kommunikációs igénye van egy párnak teljesen egyéni. Én pl ritkán szeretek üzeneteket írni félre is értett ezért a volt párom a kapcsolat elején, közben csak arról volt szó, hogy a személyes találkozókat plusz a telefonálást szeretem.

Az már egy másik téma, ha valaki azért hanyagol, mert nem vesz komolyan.