Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek a helyemben? (Hosszú, a többi lent.)
A jelenlegi párkapcsolatom miatt feladtam a budapesti lakhatásomat, ami csak az én hibám, tudom jól.
Próbálom majd úgy megfogalmazni, hogy az a lehető legobjektívebb legyen.
Amikor nyáron egymásba szerettünk, akkor teljesen megbíztam benne, általában reggelig beszélgettünk, teljesen megértettük egymást. Azóta persze ez a szerelem is és a megértés/ érdeklődés is csökkent, mindkettőnk életéből derültek ki kevésbé szimpatikus momentumok.
Ő azt állítja én sérült vagyok és komoly segítségre van szükségem. Ami részben igaz, de én úgy látom neki is hatalmas sérülései vannak és az előző kapcsolatát nem dolgozta fel. Ezeket ő tagadja. Azt állítja hogy ő egész életében 2 hibát követett el. Ami elég furcsa. Nekem legalábbis.
Olyan dolgokért haragszik meg rám, és vetít ki rám, amikhez semmi közöm. Ilyenkor próbálok levegővé vàlni a gyerekkel együtt.
A lelki terror, hibáztatàs nem mindennapos ugyan, de sokszor megesik egy hónapon belül. Ilyenkor az is baj, hogy létezem, bármit teszek érte, nem értékeli, vagy egyenesen baj.
Igyekszem az ő szemszögéből is szemlélni a dolgot, a kapcsolatunkat, bár ő többször mondta, hogy nem párkapcsolati problémáról van szó, hanem egyszerűen velem van a baj. Akkor miért van velem? Ezt érti valaki?
Van két lánya, és nekem van egy fiam. Ő kéthetente hétvégén apuka, a fiamat én nevelem. A mozaik család már úgy önmagában is nehézkes szerintem. A lányai előszeretettel dolgoznak azon, hogy a két szülőt újra összehozzák, ami persze természetes. A párom azt mondja soha nem jönne újra össze a gyerekei anyával, de ezt én nem úgy érzem. (Lehet hogy az én fejemben vannak a problémák, de szerintem túl sokat foglalkozik az exével, olyan dolgokból csinál problémát amik nincsenek vagy nem akkora probléma, mint amit ő csinál belőle.)
Sokszor velem szemben is csak vélt sérelmei vannak, egészen elképesztő ami a fejében van. Kezdve azzal, ami nekem a legfurcsább, hogyha konfliktus van, akkor az nem párkapcsolati probléma, hanem én vagyok a hülye. Ami lehet hogy igaz, de egy párkapcsolat nem két emberen múlik?
Szeretném visszahozni a kapcsolatunkat, újra építeni.
Elegem van a szándékos fájdalom okozásból, amikor elmegy és direkt nem mondja hogy hová megy, nem veszi fel a telefont. Tudja hogy ez nekem rossz, fàj.
Mit tegyek?
Köszönöm hogy elolvastad, ha már csak egy ember is megérti a soraim, megérte leülni megfogalmazni.
Semmi tényt nem írtál, amivel tanácsot lehetne adni. Nyilván ok-okozat ahogy viselkedtek!
Mindezek mellett szerintem ezen nincs mit újra építeni, ez egy friss kapcsolat, ami sosem működött, elmúlt a kezdeti lángolás, ti nem illetek össze.
Màr csak a fiad érdekében is, de miért vagy ebben benne? Ez neki is szívás, így gondolkodtál màr?
Legalább az ő érdekében lépjetek le, ketten legalább nyugodalmatok van. Ez egy mérgező felállás, ő szerintem nem is szeret, mert idegesíted alapjàraton, de nyilván kényelmes vagy, van ki mosson, főzzön, csak ezért nem lépett le.
Olvasva a sorok közt, felszedtél egy pasit, aki befogadott. Kb. anyagi segítség reményében jöttél össze vele, és nem tudsz hova menni.
Kérj segítséget! A szüleid nem tudnak legalább ideiglenesen befogadni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!