Hogyan érjem el, hogy jobb legyen a helyzet?

A férjem úgy érzem nem tisztel engem. Sokszor beszél velem csúnyán, és sokat sírok mert megbánt. Jelenleg várandós is vagyok. A terhesseg előtt mintha a felhők fölött jártam volna, most viszont azt érzem, hogy csak egy mosó, főző, takarító vagyok. Semmiben nem segít nekem, azon kívül, hogy mindent ő fizet. Ezért hálás is vagyok, de én is kapok pénzt, viszont azt beszéltük meg, hogy azt félretesszük mindig. Akkor ez így normális? Nem fizikai munkát végez, még sem jut eszébe soha hogy mivel tudna nekem könnyíteni. Ha rosszul vagyok és lefekszem azt az érzést kelti bennem, hogy én csak henyélek. De pl. a mai beszólása eléggé szíven ütött: filmeztünk, rendeltünk pizzát, aztán 2 óra múlva éhes lett és kérdezte hozzon e nekem pizzát. Mondtam csak egy szeletet. 2 szeletet hozott. Megkérdeztem, hogy magának hozta a másikat? Mondta igen, de ehetek belőle. Éd ahogy elkezdtem enni, egyre jobban megkívántam, és megettem a pizza szelet felét. Mire undorral rám nézett és azt mondta “úgy gyülölöm, amikor hazudsz, egy harapásról volt szó. Nem arról, h megzabálod az egészet.” Aztán befordult aludni. Én pedig kimentem és hoztam neki egy másik szeletet, ami persze már nem kellett neki. Én sose mondanék neki ilyet, max kinevetném, h jaj milyen kis éhes vagy és hoznék másikat magamnak. Már úgy bánom, h ettem egyáltalán. Tegnap este pedig szintén beszólt. Nézta ahogy eszek és közölte, hogy olyan undoritóan zabálok. Egyébként többször van hasonló beszólása. Előtte egy nagyon mérgező kapcsolatból léptem ki, amiután azt gondoltam megerősödtem. Viszont egyre inkább azt érzem, h vesz el belőlem és csak nehezítí az így is nehéz várandósságom utolsó heteit. Mit kéne tennem? Álljak le veszekedni? Mondjam el az igazam? (Süket fülekre talál) vagy csak hagyjam figyelmen kívül? Úgy bírom, h ő simán túl tud lenni ezeken, mintha meg sem történt volna…