Miért érzem rábeszélésnek hogy jöjjön a gyerek?

Fel kell ismerni a különbséget a között, amikor valaki vágyik rá de fél tőle, és a között, amikor nem kívánja a háta közepére se, és csak a kifogást keresi.

Amúgy szeret gyerekekkel lenni? Jól eljátszik az ismerősök, rokonok gyerekeivel, szeret velük lenni? Mennyire fontos neki a karrier? Amikor lakást/házat kerestetek, kereste a helyét a gyerekszobának?

Milyen gyakran hozza szóba a gyerekvállalást önként? (Pl, majd ha lesznek gyerekeink, elmehetünk a Balcsira.)

Akkor még nincs itt az ideje. Ha nem érzi késznek magát, és mégis jön a gyerek, titokban haragudna rá és élete végéig utálná, amiért tönkretette a gyerek a szuperjó életét.

A gyerek csak akkor öröm ha akarod.

Amúgy van különbség aközött, hogy a barátok gyerekeivel eljátszogat havi 2x egy órát, aztán "visszaadja" a szüleinek mikor elkezd sírni, meg aközött, hogy van egy sajátod akit nem igazán tudsz senkinek odaadni, ha éppen baja van (és nem is nagyon akar másnál lenni közben :D ). Előbbi esetben elég könnyű kijönni a gyerekekkel, utóbbinál azért elég nagyfokú elhivatottság és türelem, energia kell, hogy működjön, és emiatt nem releváns, hogy mások gyerekeivel hogy van el. A bátyám teljesen jól elvan az én lányommal, szereti meg minden, de sajátot nem akar, mert az már túl sok lenne neki, neki elég az a 3-4 heti pár óra gyerekezős idő. És a lányom is szereti őt, szóval ez nem jelent semmit.

(#4 és #8)