Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy kezelhetem "nyugodtabban" és sírás nélkül a vitákat?
Nagyon szeretem a párom, több mint egy éve tart a kapcsolatunk. Sajnos vagy nem sajnos, de érzékeny vagyok. Könnyen elsírom magam, cserébe ha örülök, azt is intenzíven élem meg, ha nagyon boldog vagyok akkor is előfordul, hogy kicsordul a könnyem.
Ha vitába keveredünk szintén megesik, hogy sírni kezdek közben, van hogy csak az szememen/arcomon látszik van hogy sajnos a hangom is árulkodik, akármennyire próbálom visszafogni magam. Megértem, hogy ez zavaró tényező neki, ahogy ilyenkor emiatt nekem is az.
Szóvá is teszi/tette már.
Mivel azt hittem ez lehet a probléma, elmondtam hogy nem azért "csinálom", hogy befolyásoljam pl. egy vita közben, egyszerűen kibukik, mert ilyen vagyok, próbálnom visszafogni, de nehéz. Azt mondta nem ez zavarja, hanem hogy ilyenkor szerinte nem gondolkodok tisztán, és nekem is jobb lenne ha "megerősödnék". Én először úgy éreztem el tudok vonatkoztatni ilyenkor, és folyatatni a beszélgetést, de be kellett látnom, hogy ennek mindenképp kell hogy legyen valami igazságalapja, akárhogy is érzem.
Az utolsó vitánkban ismét elcsuklott a hangom, ekkor nem azt figyelte mit mondtam, hanem utána átterelődött ebbe az irányba a beszélgetés. Elmondta hogy ilyenkor nyilván megsajnál, nem lehet hogy így beszéljük meg a problémákat, elmondtam újra hogy nem ezért teszem, ő tudja, de ez (hogy megsajnál) egy normális emberi reakció. Mondtam hogy a sírásom is, nyilván szoros értelemben rám nem igaz mert ez nem mondható "normálisnak", az emberek többsége kevésbé érzékeny.
A fenti rész inkább betekintés, lényeg hogy nagy az esély rá, hogy nem éli túl a kapcsolatunk azt, ha nem tanulom meg jobban kezelni ezt. Nekem alapvetően nincs bajom azzal, hogy ilyen vagyok, az élet más területén nem igazán befolyásol, viszont Ő nagyon számít nekem valószínűleg ezért is tud ilyen erős reakciókat kiváltani belőlem, emellett hoszzú távon biztos más előnyöm is lenne belőle, szóval nyitott vagyok erre, viszont nem tudom mit tehetnék ellene.
Hasonló "túlérzékeny" emberek, hogy tudják könnyebben venni az ilyen helyzeteket? Ha van/lenne ilyen ismerősötök, hogy viszonyultok hozzá?
válasza:Kérdező, én sorstársként válaszolok.
Velem mindig ez volt, és mint itt is, azt mondták, meg kell erősödni. Bár szerintem a sírás nem gyengeséget jelent, ahogy ánuszt szorítva, szájat harapva visszaszorítani a könnyeket sem erőt.
A legnagyobb baj, hogy racionális ember vagyok, tehát a vitákban kidolgozott érveim vannak, amiket egyszerűen nem tudok elmondani. Ez engem is idegesít. Múltkor valami hírlevél végén láttam, hogy létezik olyan, hogy Sünbarát Alapítvány, és elkezdtem könnyezni. Viccesen hangzik, tudom.
Egyszer elkeseredetten beírtam a google-be, hogy "why do I cry at everything". És kiadta azt a fogalmat, hogy Highly Sensitive Person (HSP), és mást is megmagyarázott, pl. hogy miért "fullaszt" a nyakig gombolt ruha, vagy miért utálom a hangos helyeket. (Nem vagyok autista, sokkal könnyebb lenne.)
Itt egy link, ha esetleg érdekel.
Amúgy én elfogadtam magam. Szeretek érezni, szeretem, hogy a legapróbb dolog is fel tud lelkesíteni, és hogy a szomorúságomat is megélem, nem menekülök előle.
Egyébként nem tudom, jó megoldás-e, de találtam levelet, amit anyának írtam 12 évesen, és úgy kezdődik, hogy azért írok levelet, mert tudom, hogy idegesíti, ha sírok, de itt vannak az érveim. Emlékszem, hogy sírtam, miközben írtam a levelet, de legalább nem idegesítettem vele anyát.
válasza: válasza:Szia kedves Kérdező!
Szintén sorstárs.
Ne adjátok fel, sikerülni fog ez, ha igaz szerelem.
Nekem a Férjem rengeteget segített.
Hálás vagyok neki, mert végtelen türelmes volt.
A legelején meglepődött, hogy miért sírok. Mikor megnyugodtam, elmondtam neki, hogy sajnos ilyen vagyok, én is szenvedek tőle.
Aztán szépen, lassan, tényleg rengeteg türelemmel állt ehhez, furcsán hangzik, de mint egy szülő, ahogy neveli a gyerekét (ettől függetlenül abszolút normális férfi - nő kapcsolatban élünk, ne érts félre!!!), ha előjött, eltoltuk a beszélgetést, elmondta, h akkor is szeret, ha valamiben nem értünk egyet, stb.
Talán az is baj, hogy előtte olyan kapcsolatokban éltem, ahol mindent a szőnyeg alá sepertünk, persze nem is működött hosszú távon egyik sem.
Illetve ezt a példát láttam Anyukámtól, a mai napig sír Apumnak, ha valami nem úgy van...
Ezzel együtt járt, hogy szépen, akarata ellenére megtanította nekem Anyu azt, hogy nem mondhatom ki, amit érzek, gondolok, mert úristen, mi történik.
A Férjem pedig csodálatos, elfogadó családban nőtt fel, ahol a bizalom szikla szilárd, igenis vannak viták, s ettől függetlenül szeretik egymást.
Na, ez volt, amit meg kellett tanulnom felnőtt nő létemre.
De sikerült! 😊
A lényeg azt hiszem az a bizalom létrejötte volt, hogy ha elmondom a problémáimat, kifejezem nemtetszésemet, asszertivan, természetesen, attól fog jobban működni egy kapcsolat.
Ne add fel, dolgozz rajta, a párodnak tényleg türelmeanek kell lennie, de hidd el, megéri!
Csodálatos túl lenni ezen, s örökké hálás leszek a Férjemnek, hogy erre megtanított.
Néha viccelődik is, hogy szépen kinyílt a csipám.
10 éve tökéletesen működik a kapcsolatunk, pont azért, mert mindent megbeszélünk, tisztelettel, higgadtan.
Sok sikert kívánok! 😊
válasza:13-as,annyit hozzá tennék, hogy még mindig nem minden kapcsolatban sikerül ezt alkalmaznom sajnos, a szüleimmel a mai napig nem!
Nem nyílt lapokkal játszunk.
De olyan barátnőimmel pl, akikkel régi, s igazi a barátság, ott sikerül.
Nehéz, ki kell alakítani egy erős bizalmat.
válasza:Kis Csirke, de az teljesen más. Az egyik személyiség, a másik berögzült viselkedés. Elsőt nem lehet változtatni, utóbbit igen.
Nekem szuper családom van, mindent megkaptam tőlük érzelmileg. Ha most el kéne mondanom egy szomorú film történetét - tehát rajtam kívül álló dolgot -, azon is elsírnám magam.
válasza: válasza:Köszönöm szépen. ☺️
Van igazság abban, amit írsz, de a személyiség is megváltoztatható. Nem elég akarni a változást, azért tenni is kell. Ha az ember kitűz célokat, és valóban dolgozik az elérésükért, sikeres lehet próbálkozása, és elhagyhatja negatív, hátrányos belső vonását. Volt szerencsém példát is látni erre. :)
Természetesen sokkal több munka, mint a berögzült viselkedést megváltoztatni, bár az sem sétagalopp sokszor.
válasza:Vagy a gondolkodás-érzelmi reakciómód-viselkedés hármasában kell változást előidézni, vagy a környezetet kell módosítani. Esetemben a Férjem, mint környezet hatott rám.
A kérdezőnek is segíthet a párja, ha társ benne- reméljük. :)
Mindettől függetlenül nagyon érzékeny vagyok, s ez nem fog változni, hiszen nem is szükséges, simán elsírom magam egy filmen, szomorú /megható történeten én is, de ezzel nem ártunk senkinek, akik ismernek, így kedvelnek/szeretnek minket.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!