Aki szeret valakit, az miert hagyja a masikat sirni?

Igaza van a férjednek. A feleségem kb 3-4 alkalommal láttam sírni,az elmúlt 27 évben

. Abból 2 temetésen volt. Ha random sírna ennyiszer, már nem lettünk volna együtt. Ez olyan női zsarolás lehet nálad.

A férjed reakciója valóban nem túl kedves de amit te csinalsz (meg ha nem szándékosan is) nem normális. MINDEN csecsemő sír, mert csak így tud jelezni ha baja van. Ez a baj nem olyan amin nem tudsz segíteni, megeteted, lefekteted, pelust cserélsz oszt v amit éppen kell oszt jó napot. Ne kombináld túl, ez nem a jó v rossz anyaságról szól.

Őszintén engem is idegesíteni ha minden apróság miatt bőgnél. Felnőtt nő vagy, tessék úgy is viselkedni!!

Jó nagy bunkó a férjed..

értem én ha idegesíti, de csak közös a baba, a hormonok miatt vagy ilyen, jobban melletted kellene hogy álljon.

Más a családban nem tud átmenni neked segíteni? Vagy ha a babát simogatod?

Van akin utóbbi segített.

A férjednek is lett volna pár hónapja, hogy utánaolvasson a dolognak. Gáz, hogy ilyen gyerekesen viselkedik és ezzel nemcsak Neked árt, de nyilván a saját gyerekének is. Aki pálcát tör feletted, az biztos nem szült még életében. Azon meg csak nézek, hogy még valaki a 21. században a sírást bűnnek tartja, amikor cikkek, szakirodalmak milliói taglalják már fél évszázada, hogy milyen óriási pusztítást végzett az a rögeszme, hogy az érzéseket tilos kimutatni, meg hogy sírni szégyen.

Az tök jó, hogy megvigasztalod a babádat, mert neki ezáltal alapozódik a világba (és később az önmagába) vetett bizalma, hogy mindig a rendelkezésére áll az édesanyja.

A kérdésedre ettől függetlenül inkább az a válasz, hogy tisztára nem függ össze a szeretet és a sírni hagyás. Pl. ha a gyereked elesik és sírni kezd, akkor nagyon nem teszel vele jót, hogy sikítva rohansz hozzá, mert ezzel tanítod meg neki, hogy valami rossz történt, pedig ha türtőztetnéd magad, fél perc múlva már el is felejtve az egészet vidáman rohangálna ismét. Meg az se jó, ha egy 2-3 éves sírására azonnal szolgáltatod neki a kívánt akármit, mert így tanítod meg arra, hogy hisztériával bármi elérhető. Felnőtt embereknél meg nem az automatikus vigasztalás a szeretet jele, hanem az, ha a másik úgy reagál, ahogy neked jó. Tehát ha pl. ő sírna és egyedül akarna ezzel lenni, akkor érzéketlenség lenne, ha te tolakodnál, hogy ölelgesd. Viszont azzal, hogy Te egyenesen megkérted arra, hogy legyen kedves veled, hogy könnyebben megbirkózz a nehézségeiddel, és ő ennek ellenére ignorál, értelmetlennek nevezi a sírásodat és nem hajlandó segíteni, ez felháborító. Lehet, hogy van valami speciális baja, pl. elege van a háttérbe szorulásból, de ezt ő is elmondhatná a saját szájával, mint ahogy az úgy felnőtt emberek között szokás.

Érdemes lenne pszichológiai támogatást kérned kívülről, a Perinatus-nál jó szakembereket találsz: [link]