Miért szeretünk olyan embert, akivel amúgy nem működik a kapcsolatunk, vagy nem illunk össze?

Ez nem a "se veled, se nélküled élni nem tudok" akar lenni?

Én pont ezt élem egy férfival. Szeretem&imádom, de nem tudok vele lenni, mert semmi közös nincs bennünk.

Ha most lett vége, akkor nem csoda, hogy nem tudtad még elengedni.

Nekem egy 7 éves történetnek pár hónapja vége, de úgy igazán csak egy hete.

Én is találkoztam valakivel ezalatt, de akkor jöttem rá, hogy az előzőt még nagyon nem zártam le.

Úgyhogy addig nem is nagyon szeretnék még beszélgetni sem másokkal, míg le nem zártam őt.

Nem kell egyből mással lenni. Ha nagyon szeretnéd valóban, nem is vágynál arra, hogy egyből ismerkedj.. Vagy az első ilyen negatív élmény után jegelnéd a témát, mint én(szerintem).

Nem tudnék még érzelmileg semmit adni másnak, azért meg nem fogok osszejonni senkivel, hogy ne legyek egyedül, menekuljek önmagam elől...

Nem tudom mi volt az exeddel pontosan és hogy ő hogy érez.

De ha ő is ennyire szeret, lehet, csak adnotok kéne magatoknak időt, magatokat rendbetenni, aztán tiszta fejjel átbeszelni a dolgokat, ha még hosszú idő után is egymásra vágytok.

Én legalább is hiszek abban, hogyha 2 embernek egymás mellett van a helye, visszatalálhatnak egymáshoz. Nem kell egyből ismerkedessel a feledésbe rohanni és erőltetni. Ha nem működik, egyedül is rá fogsz erre jönni, nem kell melléd addig más. :)

Tisztazd magadban a dolgokat és csak utána nyiss más felé, szerintem.:)

A párom és én is teljesen különbözőek vagyunk. Van, hogy 3 hétig egy hangos szó sem hangzik el köztünk, de van, hogy egy hétig minden egyes nap összeveszünk. És olyan szinten, hogy én rendszeresen haza akarok olyankor költözni. :D

Mindketten teljesen máshogy gondolkodunk az életről. Ő túl lazán és gyerekesen, én pedig túl rigiden. De nekünk valahogy sikerült úgy kihozni, hogy kiegészítjük a másikat. Én lazább vagyok érte, ő pedig néha kicsit megkomolyodik miattam.