Érdemes belemenni egy olyan kapcsolatba ahol a másik fél akit szeretünk már az elején közli, hogy úgysem tudna hűséges maradni?

Szerintem attól, hogy nyílt kapcsolatban valaki nem lesz automatikusan szellemileg fejlettebb. Mert mi van, ha belemennek és nem tudják a helyzetet kezelni? Akkor ugyanolyan problémákkal néznek szembe, mint a monogám pár, ahol a megcsalás bejátszik.

Szellemileg akkor fejlettek a partnerek, ha le tudnak ülni beszélni erről is. Kényes téma, de együtt el tudják dönteni milyen utat válasszanak maguknak.

A szerelem, szeretet azért zárt, főként azért monogám, mert a bizalom egy fontos kérdés. Ahogy az anya is a saját gyerekeit babusgatja és nem hagyja el a világ minden kincséért. Ahogy a gyerek is egy nőt tekint az anyjának, és van is mostohája az sosem lesz az anyja.

Ezek a rendszerek kicsit önzőek, kicsit zártak, de ez teszi lehetővé a feltétlen bizalmat. Csak egymásra számíthatunk, a gondjaik, az életünk közösek.

És a legtöbb monogám kapcsolat nem az elhidegülésen bukik meg, mert az csak következmény... hanem az őszinteség és a rossz kommunikáció miatt. Hogy hagyjuk nőni a tüskéinket. Hogy nem tudjuk megbeszélni a dolgainkat, vagy épp el is akarjuk mismásolni a valót. Egy kapcsolatban akkor működik a mi, amikor a kényes kérdéseket is meg tudjuk beszélni.

Egyszer megkérdeztem a párom, hogy örülne-e neki ha 2 lány vs ő alapon hármasozhatna... ő pedig elmondta, hogy persze. Benne van a szupernormális inger, hogy mindig a nagyobbat, a többet válassza a jóból. De attól még nem csalna meg, mert ez a szíve és az esze, a két lány pedig csak színtiszta ösztön. És én ezen egyáltalán nem sértődtem meg, nem kaptam fel a vizet és nem éreztem úgy, hogy meg lennék alázva vagy elárulta volna a kapcsolatunkat.

Ahogy én is szerettem már majdnem bele férfiba és el tudtam mondani a páromnak, és el tudtuk dönteni együtt, hogyan alakuljon tovább az életünk. Nem riherongyozott le, nem sértődött meg, nem kaptam érte az ívet. Tudomásul vette, hogy ez van, én őt választottam, vele akarom megoldani és az volt a kérdés hogyan lépjünk ezen túl.

Szóval ha eljön az idő, akkor majd biztos beszélni fogunk erről is. De ez az őszinteség, megértés, nyíltság az amiért nem engedném el soha, amiért nem akarok nála szebbet, jobbat, gazdagabbat...

A nyílt kapcsolat tényleg csak ott működik, ahol már puszta barátság van a két fél között. És már a parázs is kihunyt.

A kissrác tévedésben él.

Mitől lenne fejlettebb szellemi szinten az, akinek a szex csak testi vágy, és nem tudja uralni az ösztöneit?

Egyrészt: igenis az van magasabb szinten, akinek a szerelmeskedés a szerelem kifejezésének legszebb formája. Nem csak annyi, hogy felállt rá, akkor bedugom, mert jól esik.

Másrészt: az ősembertől napjainkig a szerelembe esésnek egy célja van: a szaporodás. Márpedig az ember egy családnak nevezett közösségben neveli az utódokat. Akármilyen régimódi felfogásnak is tűnik ez a "modern gondolkodók" számára.

Hát nem tudom, mit szólna a kissrác, ha egyszer együtt él valakivel, és bejelenti, hogy terhes, de nem tudja, hogy kitől. Biztos nagyon szívesen segít felnevelni.

Vagy kivágja a csajt mint macskát, és megy tovább a farka után. Igaz, hogy ő nem esik teherbe, de x éves után könnyen ébredhet arra, hogy a fél fizetése elmegy gyerektartásra, és nem jut egyről a kettőre. Ehhez két gyerek épp elég, nem kell hozzá beporzani a fél megyét.

Gondolom, vele ilyen sose fordulhat elő, mert ő lesz az a férfi példány, aki 40 éven át minden alkalommal gumit használ...

Szóval a kissrác csak magyarázza a bizonyítványt, hogy miért is nem tud uralkodni a farkán, és hogy a szex csak testmozgás, semmi érzelem, mert ő annyira fejlett, hogy nem korlátozhatja ilyen barbár érzés, mint a szerelem, féltékenység, lelkiismeret és társai.

A szerelem soha nem önzetlen. A legönzőbb érzelem a világon.

Majd ha egyszer szerelmes lesz, akkor rájön, hogy ő sem akar osztozni a lányon.

Szellemileg az áll magasabb szinten, aki belátja, hogy három felé csinálni gyereket vagy egy idegen kan kölykét nevelni nem kifizetődő.

Amúgy nyitott kapcsolatra jó példát még nem láttam (biztos van valahol, de akkor sincs rá közvetlen példám). Olyanokról tudok, ahol az egyik fél "tudottan" kúr mellé, és ezt eltűri a másik fél. Ez nem önzetlenség, hanem kényszer, rendszerint a mozgatórugó a mély, kétségbeesett ragaszkodás, gyerek vagy anyagi függőség.

Az egyik ilyen évek óta működő kapcsolat a környezetemben pár hónapja ment szét. Hogy mi volt az indok? Nevetséges. A rendszeresen félremenő férfi nem bírta feldolgozni, hogy egyszer az asszony is félrekúrt... Ennyit erről.