Kedves Hölgyek, Lányok! Változni akaró férfi vagyok. Az empatiát milyen dolgokat, helyzeteket illetően hianyoljátok nálunk férfiaknál? Bármi érdekel, csak bátran!

Nem tudom, az empátiát lehet-e fejleszteni, hiszen az legbelülről, természetesen kell hogy jöjjön.

Ha valaki például autisztikus spektrumon van, az nem képes együttérzésre, mert nem fejlődött ki az agyában ez.

Szóval ha te tényleg nem bírsz együttérezni egy embertársaddal, akkor sajnos ezen már felnőttként nem tudsz javítani.

Teljesen más dolog, hogy ha képes vagy az empátiát érezni, de nem tudod kifejezni azt, mert mondjuk úgy neveltek a szüleid vagy a társadalom, hogy tilos kifejezni az érzéseket, mert az szégyen, a gyengeség jele stb. Ebben segít, ha tudatosítod, hogy egy párkapcsolat működéséhez a sérülékenység felvállalása elengedhetetlen. Ha verbalizálni nem tudod az érzelmeket, mert nem vagy jó a szavakkal, akkor fejezd ki tettekkel.

Empatia annyira szubjektiv.

Írok kulon az exekrol kivel mi bajom volt:

Ha epp hó végén nem volt pénzem, egy kész szánalom voltam a szemében, es nem tudta sírjon e vagy röhögjön rajtam. Mélységesen nézett le ilyenek miatt.

Eszébe nem jutott volna az az "atyai védelmezés", hogy segítek már csóri nőn, vagy akármi, hanem inkább ledegradált csak egy csóri senkinek.

- másik exnek valami érintés fóbiája van(mentálisan nem ép), soha egy ölelés vagy simogatás nem volt es háttal fordulva aludt el mindig es azt követelte tolem hogy en ezeket viseljem szokjam meg mert minden exe képes volt ezt elfogadni benne, én miért nem.

Hát amikor évek múlva egy srác engem spontán átölelt csókolt milliószor, leírhatatlan volt az hogy ezek után akkor egy öleléstől és csókoktól mit éreztem (mint haldokló szomjazonak a víz a halál előtt..)

- vagy a mostani állandoan éjszaka végez a melohelyen és azt hogy én félalomban es teljesen hasznavehetetlenul vagyok/beszélek vele éjszaka es fel se fogom egyaltalan csak azt sem miket mond es ha szex lenne is azt is végigaludnám, soha nem annak tudja be hogy ejszaka en valoban alszom, hanem komolyan azt hiszi hogy engem ő nem érdekel nem akarok vele lenni nem akarok vele beszélni..

Igy első szusszra ennyi jutott eszembe

De borzqszto szibjektiv az hogy egy ferfi a nőnek épp empatiksat jelent e vagy nem

*Minden nő más em minden nő másban igényel empátiát.

A saját társad érzelmei hiánya érdekeljen. Mert 100 nőnek 100 féle igenye van.

Lehet fejleszteni az empátiát, ezt tapasztalatból írom. A legelső lépése, hogy önmagaddal (!) tudj együttérezni, képes legyél az aktuális érzelmi állapotodat megélni és megengedd magadnak az adott érzést, ítélkezés nélkül!

A másokkal való együttérzés már egy következő lépcsőfok... A fő probléma általában az, hogy mások viselkedését önmagunkra vetítjük, azt feltételezzük, hogy 100%-ban mi váltottuk ki és nekünk szól. Pedig ez nincs így. Minden ember a saját működésmódja szerint reagál dolgokra, a saját tapasztalatai, szűrői befolyásolják a viselkedését.

Pl. ha én azt mondom valakinek, hogy ma nincs kedvem találkozni, akkor az nem feltétlenül jelent elutasítást, lehet, hogy csak fáradt vagyok, rossz kedvem van, stb. De egy önbizalomhiányos ember egyből magára veszi és elutasításként éli meg.

Kérdező, én azt tudom tanácsolni, hogy mindig próbáld megérteni az okokat, hogy a másik mit érez, miért reagál úgy, ahogy. Lehet kérdezni is, sőt, ha fejlődni szeretnél, akkor érdemes olyan emberekkel kezdened, akik képesek nyíltan és őszintén beszélni az érzéseikről, motivációikról. Ha játszmázókkal kezdesz, csak negatív tapasztalatokat gyűjtesz be!

Összességében azt tudom mondani, hogy én ha hiányolom az empátiát, akkor azt MINDEN helyzetben hiányolom, nincs olyan, hogy konkrét szituációban jönne elő. De jellemzően konfliktushelyzetekben élesedik ki az empátia hiánya, és itt most nem a tányércsapkodós veszekedésekre gondolok, hanem bármilyen élethelyzetre, amikor eltérő elképzelések vagy érdekek merülnek fel. Minél idősebb korban ismerkedünk, annál több ilyen fordul elő, hiszen már mindkét félnek megvannak a maga rigolyái, megszokásai, berögződései... ilyenkor pedig fokozottan fontossá válik a másik fél igényeire való nyitottság és a konszenzuskeresés.

Elsőnek: bocs, de nettó hülyeség, amit írsz. Az autizmus egy spektrum és a magasan funkcionáló autisták nagyon is alkalmasak az önismereti munkára, én személyesen ismerek több olyan autit, akik felnőtt korukban voltak képesek fejleszteni az empátiájukat. Kicsit más irányból közelítve, mint egy neurotipikus, de még jobbak is lettek benne, mint az átlag. Lehet azzal takarózni, hogy aki autisztikus, az gyárilag nem képes empátiára, de ez nem más, mint kifogás. Messze a legempatikusabb emberek, akiket ismerek, autisták. Mert tudatosan fejlesztették önmagukat.