Férfiak, mennyire fogadjátok el azt, ha a nők mindenbe beleszimatolnak, mindent tudni akarnak?

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

Ezek ikerkérdések.

Ha hiszed, ha nem, én tényleg nem csinálok ilyeneket. Egyáltalán nem vagyok kíváncsi természetű. Utálom a pletykát, a mások életébe belepofázást, a kontrollt.

N

Persze itt senki nem csinál ilyet és nem is szoktak, közben pedig ami valójában történik, hogy sunyiban amikor alkalma van lecsekkolja hogy ki írt, mit írt, van-e itt valami, stb... - hát, igen, ahol mentálisan beteg az ezt művelő fél, ott lehet.

Én kivágnám a francba az ilyen embert.

Én sem vagyok alapvetően ilyen. De egyszer belenéztem a párom messenger beszélgetéseibe, mert gyanús volt valami. És volt is alapja a gyanúnak, mert az exével beszélgetett. Épp életem legnehezebb időszakában voltam akkor lelkileg, és erről is panaszkodott. Bár sok minden már ki volt törölve a beszélgetésükből, de 1-2 ilyen mondat megütötte a szememet, képzelem akkor miket törölhetett. Bár sértve éreztem magam de ezen a ponton beláttam, hogy az én viselkedésemmel is vannak bajok. Ez is egy löket volt, hogy elkezdjem összeszedni magam lelkileg. Évekkel később amúgy bevallottam neki, hogy belenéztem ekkor az üzeneteibe. Szóval nálunk végül jól sült el a kutakodás.

A többire nem tudom mit mondani, nem szoktam körbe kérdezni senkit (nem is feltétlen vannak közös ismerősök a kiszemelttel), kb csak úgy maradtam egyedül a lakásában, hogy már félig-meddig ott laktam, szóval nyilván használtam a fiókokat. A netes előzményeket baromság megnézni, ha valami necceset nézne, akkor úgysem jönnék rá (inkognitó mód), ahhoz hogy lássam, hogy kiket lájkolgat, meg nem kell kutakodni, tudod, kidobja a facebook. Mondjuk azt nem is tolerálnám, ha magamutogató csajokat lájkolgatna, mert szinten alulinak tartom.

A kérdés második részére válaszolva, engem amúgy alapvetően nem érdekel, hogy ki mimet nézi át, semmi titkos dolog nincs sem a telefonomon, sem a gépemen. Ha meg mondjuk a gyilokpornóra indulnék, de nem akarnám, hogy megtudja a másik, akkor lenne annyi eszem, hogy inkognitóban nézzem. Nyilván alapvetően nem egy ideális kapcsolat működik így, mivel a bizalom hiányát jelzni, de azokat az embereket sem bírom, akik még a budira is viszik magukkal a telót, vagy idegbajt kapnak ha hozzáérek a laptopjukhoz. Ezek csak nyomorult tárgyak, a privát szférám nem itt kezdődik. Vagy majd ha gyerekünk lesz, akkor 6. szülinajára rögtön laptopot kap, mert az apjáéban olyan dolgok vannak, amik nem tartoznak rá?