Nők miért ragaszkodtok a boldogtalan párkapcsolatotokhoz?

De várjál, nem a ferfiak akik menozesi celbol folyamat szidjak A aSsZoNyt a haverok elott?:D

Meg szerintem náluk senki nem tud tobb "a hazassag szar, ne hazasodj" "poent" :D

Mert ha ennyi pasiról panaszkodnak, akkor ha a sajátomat kidobom x dologért, akkor válogathatok a többi főnyeremény közül, akikkel más baj van? :D

Senki sem tökéletes és mi nők szeretjük ezt megbeszélni, ennyi. Semmi közöd hozzá igazából.

Ez amúgy ilyen generációkon átívelő dolog. Ha úgy cseperedsz fel, hogy anyád mindig cseszteti apádat, akivel ezen kirobban a vita, és feszültség uralkodik, akkor az intimitást összekapcsolod az érzelmi hullámvasúttal. Később, ha akad egy párod, a veszekedés utáni kibékülés fogja megadni az intimitást, a lassú folyású, nyugodt hétköznapok pedig bizonytalanságot keltenek.

Pl.:

- Sosem mondod magadtól, hogy csinos vagyok!

- De hisz a múltkor is mondtam!

- Akkor is nekem kellett kikényszerítenem, de persze akkor is én voltam a hisztis.

- Mert a drámázás az hiszti, minek kell ilyenekkel b.szogatni állandóan? Nem elég, hogy melletted vagyok mindig?

- Szóval ha az érzéseimről beszélek, az neked b.szogatás?

Itt a pasi egy érzéketlen tuskó női szemmel nézve, a nő meg drámakirálynő férfi szemmel nézve. Szerintem ezen a helyzeten a nők tudnának segíteni azzal, hogy megtanulják értékelni a stabil támaszt a párjukban. És igen, mindig két emberen múlik, de a nők az érzelemre fókuszálók, nekik lenne igazán fontos ezt helyre tenni.

Én is ilyen vagyok. Hogy miért maradok benne ezekben? Egyszerű.

a) Nem volt normális apaképem itthon. Ameddig házasok voltak a szüleim, apám szanaszéjjel csalta anyámat és sokszor meg is verte. Később is mindenfélének lehordta, meg úgy a nőket általánosságban. Elég mély nyomot tud hagyni benned, ha egész gyerekkorodban ezt hallgatod ahelyett, hogy minden lány/nő egy potenciális Disney hercegnő…

b) Az ilyen kapcsolatoknak külön dinamikája van. A bántalmazó férfi izolál a szociális környezetedtől és elhiteti veled, hogy a legsz*rabb ember vagy a világon. Plusz még ő tesz szívességet, hogy hajlandó foglalkozni veled és gyakran hangoztatja, hogy “soha senki nem fog így megbecsülni téged, mint ő”. Egy idő után nem a szeretet, hanem a félelem tart benne a kapcsolatban, hogy mi lesz vajon, ha kiszállnál belőle. Rengeteg férfi ugyanis nem elégszik meg vele, hogy “jó, amúgy is ki akartalak b@szni már”, hanem rád van telepedve utána is. Nem akar leszállni rólad a kapcsolat vége után sem. Egy ilyen kapcsolatban nem nő vagy egyébként, mivel úgy lehúznak az életről, hogy azt sem tudod eldönteni, az vagy-e egyáltalán, vagy valami koszrongy, hanem alárendelt, áldozat, túlélő. És hogy hogyan lehet ezt kibírni? Hiszen ott van az a) pontban. Ezt láttad otthon. Ez a természetes - tudattalanul is. Nekem is az, pedig felfedeztem a problémát a környezetemben és magamban is. Most is egy ilyen kapcsolatból menekülnék.