Mi volt a párkapcsolatotok mélypontján?

Azt éreztem, hogy szeretem, de nem bírom tovább és hogy ő egész biztosan nem szeret már és talán soha nem is szeretett szerelemmel. Már egy éve csak léteztünk egymás mellett, bár szex volt még, a boldogság elmúlt. Három hónapig vívódtam, hogy vajon szeret-e vagy már csak érdekből van velem, aztán rájöttem, hogy lényegtelen. Boldogtalan vagyok mellette, ennyi a lényeg. Már csak az volt a kérdés, mikor mondom ki. Aztán egy reggel a karjába vett, megpuszilgatott és csiklandozott, ahogy utoljára egy évvel korábban és nevettünk. És nem tudom, miért, de akkor jöttem rá, hogy itt az idő. Valószínű az történhetett, hogy rájöttem, hogy ezt én egy éve nem kapom meg. Összeköltöztünk és azzal minden gyengédséget elvágtak nála, ami korábban természetes volt. Ezen a reggelen jöttem rá, hogy nem hálátlan és telhetetlen vagyok, hanem valóban nincs már az, ami volt és aki képes volt egy éven át levegőnek nézni a saját lakásomban, az biztosan nem szeret. Így hát akkor este megmondtam neki, hogy szakítani szeretnék, mert úgy érzem, ő már nem szeret engem. Azt mondta, valóban nem szeret már úgy, mint az elején, de szerinte csak egy hullámvölgyben vagyunk és ki tudunk ebből jönni. Borzalmas volt a saját szájából hallani, úgy éreztem, szédülök. A karjában aludtam el és álmomban egy orkán tombolt én pedig kapaszkodtam valamibe, hogy el ne sodorjon. Azt kérte, adjak neki esélyt.

Elkezdett puszilgatni, de nagyon erőltetettnek éreztem. Hónapokon keresztül szeretgetett, de igazából csak akkor tudtam kiengedni a jégből, amikor olyan hónap múlva elkezdtünk társasjátékozni. Akkor hatalmas csatákat vívtunk egymás ellen és felszabadult nagyon sok gátlás. Visszataláltunk egymáshoz és utána jött egy nagyon szép és boldog időszak, ami sok éven át tartott.

Később, sok év múlva megint jött egy hullámvölgy, de ebből már csak ő hitte, hogy ki tudunk jönni. A különbség csak annyi volt, hogy a hullámvölgyben belőlem elmúlt minden szerelem és szeretet iránta. A szeretet egy része visszajött, de a szerelem soha. Beleszerettem másba és nálam ilyenkor már nem lehet megfordítani a folyamatot. Ráadásul ha szerelmes vagyok, nem tudok mással szexelni.

Hú 7-es nekem is volt ilyen. Totál kifordított magamból, kihozott belőlem egy gyanakvó, tomboló, állandóan kritizáló sárkányt az örökös kétszínű viselkedésével. Rengeteg idő ment el azzal, hogy felépüljek, egy darabja az odaadó, törődő énemnek meghalt miatta. Azóta 2 kapcsolatom is gallyra ment, mert nem tudtam olyan felszabadultan szeretni azóta senkit, mint kapcsolatunk hajnalán az exet.

32n

Nekem az említett volt az utolsó kapcsolatom, azóta egyedül vagyok, ennek már 3 éve.. utólag jöttem rá mennyire kikészített engem ez az egész és mennyi mindent nem dolgoztam még fel. A mai napig agresszívan gondolok rá. Nem szomorúan, nem csalódottan, hanem hogy szívem szerint a széket verném szét a hátán. Rengetegszer felbosszantott, provokált, gyanúsítgatott és nyomozott utánam, és minden úgy volt beállítva, hogy én vagyok a sz@r a kapcsolatban, ő meg a jófiú, holott csak egy manipulatív kis seggfej.

A 7-es voltam.

Fú, nálunk volt már minden, mélypont címszó alatt.. Volt elhidegülés, mind a ketten azt éreztük, hogy már csak megszokás egy ideig. Csak én nem mondtam ki, ő kimondta. Voltak összeköltözés téma miatt okozta feszkós hullámvölgyek. Volt szakítás, külön töltött időszak.

Depresszió és egyéb zavaró tényezők azóta is fennállnak, de legalább a "tűz" ismét tombol egy ideje, a legutóbb mélypont óta.

Hát ember legyen a talpán aki ezt bírja, én már nagyon nehezen. Ennyi dolog után hozd vissza a bizalmat és hidd el, hogy a másik őszintén szeret.. Hosszú lesz még az út, meglátjuk ki tudunk-e mászni belőle teljesen, vagy sem..