Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy kezelitek mások lehúzó véleményeit, okoskodásait a párkapcsolatotokkal kapcsolatban?
Én egyszerűen mindig is olyan voltam, hogy érdekelt mások véleménye. Főleg családtagoké és barátoké, de kevésbé közel álló személyeké is, pl kollégák, iskolatársak stb. Nem tudom, ezen hogy kéne változtatni, mert nagyon megkeseríti az életemet, ha tudtok valami megoldást, kérlek, írjatok! :)
Azt vettem észre, hogy mindig van valaki, akinek nem tetszik az, ahogy mi az aktuális barátommal viselkedünk. Ha mondom valakinek, hogy találkoztunk tegnap is és ma is fogunk, akkor jön a beleszólás, hogy nem kell mindennap találkozni, mert csak ellaposodik a kapcsolat és megunjuk egymást, ők ezt nem bírnák, heti 3-nál több napot nem viselnek el a párjukkal. Ha meg külön töltünk egy napot, akkor (általában anyukám mondja, ő gondolkodik így) jön az, hogy hogyhogy nem vagyunk ma együtt, ő mit csinál, hogy nem ér rá, ha ő elmegy valahova a barátaival, akkor miért nem hívott, ha én megyek el valahova barátokkal, akkor miért nem hívtam őt. Aztán persze ha én is ott vagyok a barátaival, akkor miért nem hagyok neki egy pasis napot :'D
Aztán tovább megyek, én ilyen helyzetben még nem voltam, de ez is szokványos. Ha pl egy pár már 5 éve együtt van, akkor miért nem házasodtak még össze, ha megtörtént a lánykérés, akkor meg minek házasodnak össze, hiszen úgyis mindenki elválik. Minek költöznek össze ilyen hamar, miért nem laknak még együtt, ha már járnak egy ideje. Valaki szerint 1 hónap után akik még nem laknak együtt, az borzalmas, valaki szerint csak évek után szabad összeköltözni. Ha nem akarnak (még) gyereket, akkor "mikor jön már a baba?", ha jön a baba, akkor meg túl fiatalok, nincsenek még régóta együtt, házasodjanak előbb össze, vagy mire vártak eddig, már 3 évvel ezelőtt kellett volna szülni...
Még van, hogy az öltözködésembe is beleszólnak (ez is inkább anyám, de van, hogy mások is), ha egy egyszerű farmer + póló van rajtam, és úgy találkozom a barátommal, akkor jön az, hogy "ezt a pólót látta már, nem? így akarsz vele találkozni? vegyél fel egy nyakláncot meg egy csinosabb felsőt, hogy büszke legyen rád". Ha csinin kiöltözök, blúz, blézer, szoknya, smink, mit tudom én, akkor meg "ennyire komoly ez a fiú, hogy csak így mersz előtte mutatkozni? hova mentek? ja, hát oda nem való ilyen kiöltözés".
Engem ez nagyon kikészít. Nem tudom kezelni, nagyon bánt és nem értik meg, hogy ne pofázzanak bele mások életébe. Én sosem teszek ilyet, akkor más miért teszi? És tényleg, mindig lesz valaki, aki rosszallóan néz és beleugat. Ti hogy kezelitek?
Ez tényleg kiborító, volt benne részem nekem is. Nem kell figyelembe venni, leállítani sajnos nem lehet őket.
72N
Két fő lehetséges okot mondanék:
1, nem vagy biztos a saját dolgodban: valamiért kételyt érzel magadban és abban amiket csinálsz. Jobban bízz a döntéseidben és törekedj az önállóságra érzelmileg is. Te döntesz, te viseled a következményeit és te fogsz tanulni vagy fejlődni belőlük. Lehet azért húznak még le téged ezek a vélemények emellett, mert túlságosan támaszkodsz a külső visszajelzésekre és ha nem pozitívak, akkor azt bántónak érzed (hisz magadban nem vagy elég biztos). Alapvetően ezek lekéne peregjenek rólad. Hozzáteszem hogy természetesen ez nem azt jelenti hogy nem szabad meghallgatni egy tanácsot, véleményt vagy beszélni róla, ha azt hasznosnak, értékesnek gondolod.
2, ezzel együtt nem állítasz fel határokat magad köré: oké hogy barátok vagy akár családtag vagytok, de az nem jogosít fel senkit hogy kioktassonanak téged, irányítgatni próbáljanak. Arról lehet beszélni hogy náluk hogy működik valami vagy véleményt mondani, miért ne lehetne, de nem húzom azt rá a másik életére, nem próbálom kontrollálni és főleg nem rúgok belé, mondván hogy az mekkora hülyeség és az én megoldásom csak a szuper. Állj ki ilyenkor magadért és ne engedd hogy ilyenekkel fárasszanak. Ez nem bunkóság, ők a bunkók hogy belemagyaráznak mit és hogyan csinálj, illetve hogy irányítgatni próbálnak. Ha eddig úgy éltél hogy mindent lenyeltél másnak és udvariasan meghallgattad, akkor az elején (de akár később is) visszatérő lehet a viselkedésük, ami után megint ki kell állnod magadért. Illetve olyanok is lehetnek, akiket a folyamat során elvesztesz, mert megunják hogy nem törölgethetik többé beléd a nyálukat, nem okoskodhatnak azt éreztetve magukkal, hogy feletted állnak.
Köszi a válaszokat! :)
#1: Szerintem az nem kiteregetés, ha megkérdezi egy családtagom, hogy ma találkozok-e a barátommal és válaszolok egy igennel vagy egy nemmel. Mégis mit mondjak, hogy nem válaszolok, mert semmi közöd a kapcsolatomhoz? Ez azért kicsit durva erre a kérdésre, bár ha beleokoskodik, akkor már mondhatnám :)
#3: Igen, így nőttem fel, hogy nálam mindenki okosabb és mindenki mindent jobban tud, mert idősebb és ezért több az élettapasztalata minden téren és én hiába gondolom magam nagylánynak és felnőttnek (akkor is ha nagykorú vagyok már évek óta), ők akkor is jobban tudják. Úgyhogy ez él bennem, hogy mindenki jobban ismer engem mint én saját magamat és amit más mond, az az igazság és csak úgy szabad élni...
Mégis honnan tudják a családtagjaid, hogy mikor, kivel, hol találkozol?
Vagy ha otthon laksz ideje elköltözni, nem otthonról játszani a felnőttet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!