Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom hozni a társadalmilag elvárt viselkedésformákat és ezzel tönkreteszem a társas kapcsolataimat?
Nemrég megtudtam, hogy a párom családj elmondta a páromnak, hogy egy családi összejövetelen kiidegeltem őket és a nagymamáját is. Ezt azután tudtam meg, hogy a párommal újra összekaptunk a szokásos témán. Ez a téma pedig az, hogy "rosszul viselkedem" és "tanuljak meg viselkedni".
Rendszeresen az történik, hogy megbeszéljük, hogy az estét együtt töltjük, majd valami miatt negatív hangnemet érzek az irányából (szerintem a fáradtság, éhség és a számítógépes függőség miatt egyébként), amire én szintén szerinte bántón reagálok. Erre ő azt mondja, hogy hagyjam békén, már nem szeretné együtt tölteni az estét. Ez még szarabbul esik nekem. Anno próbáltam megbeszélni vele, megtudni, hogy mit csináltam rosszul, de most már kezdem egyszerűen csak békénhagyni ilyenkor, mert ő ezt akarja. Azonban nekem ez egyáltalán nem segít feloldani a feszültséget, és amíg ő másnapra megnyugszik, addig én napokig szarul vagyok.
Úgy érzem, hogy egyszerűne nem tudok "jobban viselkedni", mert nem tudom, hogy ez a fogalom mit takar, nem tudom, hogy az adott helyzetben mi a probléma a viselkedésemmel. Az édesanyjával már beszéltem erről a problémáról, elmondtam, hogy szeretnék javulni, de nem tudom, mit csinálok rosszul, amire ő mondta, hogy nem viselkedem rosszul. Ezután meg megtudtam, hogy a fent említett családi összejövetelen is problémáik voltak velem... :D
Egyszerűen nem értem, hogy mit kellene tennem. Azt látom a környezetemben, hogy papoljunk arról, hogy a problémákat meg kell beszélni, de igazából semmiképp se tegyünk így, hanem folytsuk el őket magunkban. Akkor se válaszoljunk őszintén, ha kérdeznek. Nőként pedig fogadjam el, ha a párom besértődik és nem csak bunkó hangnemben szól hozzám, de még sértő dolgokat is a fejemhez vág. Mert ilyen egy férfi, ez van.
De én nem tudok megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Én tudni szeretném, hogy mit változtassak, hiszen vágyok arra, hogy kellemesebb társaság legyek a környezetem számára, de egyedül nem tudom kitalálni, hogy mivel bántom meg őket.
Ezt úgy hívják, hogy megfelelési kényszer.
Amint bekerülsz egy "csoportba, rögtön meg akarsz felelni, sajnos kényszeresen. Minél jobban igyekszel, kérdezgeted, hogy mi a baj veled, annál rosszabb lesz. Ez most egy hülye példa lesz, de ez így van a farkasoknál is. Rögtön tudják, hogy ki az alfa és ki az omega. Jelen esetben te vagy az omega, és ezt a csoport tagjai tudat alatt nagyon is jól tudják, még fel is hívják a figyelmedet, hogy igyekezz jobban "megjavulni"! Le merem fogadni, hogy nincs is veled semmi baj, csak érzik a többiek, hogy "te vagy a gyenge láncszem", és ezt veled meg lehet csinálni! És mivel hagyod magad, folyton meg akarsz felelni, ezért a barátod és a család is el fogja ezt játszani veled. Nyilván ez tudat alatti, senki nem veszi észre, hogy mennyit árt ezzel pszichésen a másiknak. Egyetértek az előttem szólóval, hogy pszichológus tudna ezen segíteni.
Egyébként meg mindenkinek van egy bizonyos alapszemélyisége, és ha ezt nem tudja elfogadni a barátod vagy a környezeted, akkor nem kell erőltetni a dolgot, mert így generálod tovább az állandó megfelelési kényszert.
Megtudtam, mi volt a problémájuk velem és ez alapján nem tudom komolyan venni a panaszaikat.
A családi összejövetelen megittam egy pálinkát, amit lassított felvétellel felvettünk, terpeszben ültem és amikor szólt a mama, hogy kilóg egy cérna a ruhámból, akkor válrándítással reagáltam.
Azt hittem, valami égbekiáltó bűnt követtem el ellenük... megnyugtató és egyben aggasztó, hogy csak ez a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!