Hogy lehet elviselni a társas magányt, szex, intimitás nélküli életet?

Hát, minden válasszal egyet tudok érteni valamilyen szempontból, de együtt az összes ad választ szerintem a kérdésre. Magyarul: van, akinek a pótlék a megoldás, van, akinek a válás, van, akinek a barátok keresése, új hobby, stb. De egyik se univerzális megoldás, egyik se jó mindenkinek.:(

De az első kérdés szerintem az, hogy valóban: miért ragaszkodsz ehhez a kapcsolathoz, mi tart benne, ha csak 'elviselni' lehet?

Első lépésként azt kellene átgondold,hogy valóban így akarod leélni az életed?

Én általában mentsük a menthetőt párti vagyok.

Egyedül viszont nem lehet rendbehozni két ember problémáját.

Szóval,ha minden lehetőséget elvetettetek vagy megpróbáltatok, akkor magaddal kell lemeccselni ,hogy elviseled e ezt így ?

Mi tart vissza ,hogy lépj, mi szól amellett,hogy maradj?

Ha erre tudod a választ,akkor érdemes arra koncentrálni,hogy a jövőt minél élhetőbbé és tartalmasabbá tedd.

Akár maradsz, akár egyedül folytatod.

Mindkét esetben lehet pozitív dolgokat , célokat találni abban az esetben,ha nem csak arra vársz,hogy majd valahogy megoldódik és nem próbálsz meg a helyzeted miatt mást okolni.(akkor sem ,ha a másik miatt vagy ebben a helyzetben)

Elmennek az évek és utólag már csak bánkódni tudsz.

Ezt próbáld meg elkerülni és akkor nem kell majd saját magadnak szemrehányást tenni.

A saját személyiséged dönt, sőt az miatt vagy ilyen helyzetben.

Felesleges itt le és felpontozni bárkit is. Én így csinálnám, ő úgy, te meg amúgy.

Sok ember 5 perc alatt lelépne, sok meg egy életet él le társas magányban. Ami tény, hogy a többségnek nincs önbizalma, emiatt elhiszik hogy ez van, nekik bizony nincs választási lehetőségük.