Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom hozni a társadalmilag elvárt viselkedésformákat és ezzel tönkreteszem a társas kapcsolataimat?
Nemrég megtudtam, hogy a párom családj elmondta a páromnak, hogy egy családi összejövetelen kiidegeltem őket és a nagymamáját is. Ezt azután tudtam meg, hogy a párommal újra összekaptunk a szokásos témán. Ez a téma pedig az, hogy "rosszul viselkedem" és "tanuljak meg viselkedni".
Rendszeresen az történik, hogy megbeszéljük, hogy az estét együtt töltjük, majd valami miatt negatív hangnemet érzek az irányából (szerintem a fáradtság, éhség és a számítógépes függőség miatt egyébként), amire én szintén szerinte bántón reagálok. Erre ő azt mondja, hogy hagyjam békén, már nem szeretné együtt tölteni az estét. Ez még szarabbul esik nekem. Anno próbáltam megbeszélni vele, megtudni, hogy mit csináltam rosszul, de most már kezdem egyszerűen csak békénhagyni ilyenkor, mert ő ezt akarja. Azonban nekem ez egyáltalán nem segít feloldani a feszültséget, és amíg ő másnapra megnyugszik, addig én napokig szarul vagyok.
Úgy érzem, hogy egyszerűne nem tudok "jobban viselkedni", mert nem tudom, hogy ez a fogalom mit takar, nem tudom, hogy az adott helyzetben mi a probléma a viselkedésemmel. Az édesanyjával már beszéltem erről a problémáról, elmondtam, hogy szeretnék javulni, de nem tudom, mit csinálok rosszul, amire ő mondta, hogy nem viselkedem rosszul. Ezután meg megtudtam, hogy a fent említett családi összejövetelen is problémáik voltak velem... :D
Egyszerűen nem értem, hogy mit kellene tennem. Azt látom a környezetemben, hogy papoljunk arról, hogy a problémákat meg kell beszélni, de igazából semmiképp se tegyünk így, hanem folytsuk el őket magunkban. Akkor se válaszoljunk őszintén, ha kérdeznek. Nőként pedig fogadjam el, ha a párom besértődik és nem csak bunkó hangnemben szól hozzám, de még sértő dolgokat is a fejemhez vág. Mert ilyen egy férfi, ez van.
De én nem tudok megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Én tudni szeretném, hogy mit változtassak, hiszen vágyok arra, hogy kellemesebb társaság legyek a környezetem számára, de egyedül nem tudom kitalálni, hogy mivel bántom meg őket.
Ez a klasszik: "Ha érdekelne, tzdnàd" szituàció.
Nem a viselkedésformàd a gond, hanem a kommunikàciótok.
Inkább arra fókuszálj, hogy miért van igényed a folyamatos elutasításra. Mert nyilván van, ha elbírod ezt.
A párod egy éretlen, basáskodó kis majom, mégis hogy képzeli, hogy ő kb. idomít téged?
Voltam hasonló kapcsolatban, csak én az ügyetlenségemért kaptam az ívet. A végén már ott tartottunk, hogy két napig hallgattam, hogy eltörtem egy poharat mosogatás közben.
Elhiszem, hogy már letörték az önbizalmad, ezért azt gondolod, hogy jogosak a kritikák, de senkinek nincs joga ezt tenni veled. Az is lehet, hogy az anyjáék amúgy nem is mondtak ilyet, csak a párod ezzel is nyomatékosítani akarja benned, hogy más is látja, hogy "defektes" vagy. Bocs ezért, de egy szemétláda a pasid.
*tudnàd.
Nem, amúgy ez nem magasbelvàràs, csak ahhoz meg kellene fogalmaznia.
Amúgy mióta vagytok együtt/kritizàl?
Megmondom kerek perec, max akkor csinàlok ilyet, ha véglegesen elegem van a nőből és el akarom üldözni...
Megkérdeztem az anyját, tényleg ezt mondták.
Második, beletrafáltál. Az van, hogy 7 évvel ezelőtt is hasonló szituban voltam: mindenkitől azt kaptam, hogy mennyire rossz ember, vagyok, de ha kérdeztem, mi a baj velem, konkrét választ nem kaptam. Azt éreztem, hogy a környezetemben mindenkit csak bántok. Élni sem akartam. Végül váltottam: elhagytam a régi barátaimat, iskolámat és új közegbe mentem. Ekkor összeszedtem magam és úgy döntöttem, hogyha mégegyszer hasonló helyzetbe kerülök, hogy rossz embernek tartanak, de az okát nem mondják meg, akkor lelécelek. Ha már változni nem tudok, akkor kilépek a helyzetből.
Tegnap mondtam is a páromnak, hogy szerintem szakítanunk kellene, mert én nem tudom, hogy ha eddig nem változtam és nem is tudom, mit kellene változnom, akkor ez nem fog menni. Ő nem akarta a szakítást, azt mondta, majd javulok.
Akkor ne csak húzz az irànyàba 😂
Viszont elkéne kezdeni magaddal foglalkozni, mert valami ténleg nem smakkol.
Milyen csalàdi példàt làttàl magad előtt kicsiként?
Sajnos van ilyen bűnbak szerep, valószínűleg azért nem mondják meg, hogy mi a baj, mert akkor tudnál fejlődni, és nem lenne kin levezetni a feszkót. Egyszerűen ez a csoportdinamika része, és mivel valószínűleg belül te is így tekintesz magadra, automatikusan erre a szerepre rendezkedsz be a csoportba belépéskor. Ezt a helyzeted tudattalanul mindenki igyekszik fenntartani.
Arra kell rámenni, hogy ezt a belső meggyőződésed kiiktasd, amihez szerintem pszichológus segítségét lenne jó igénybe venni. De ha ez most valamiért nem opció, én pl. nyitott vagyok arra, hogy velem kibeszéld az érzéseidet, nem tudok mindig rendelkezésre állni, meg nincs semmi közöm a szakmához, de interaktív jegyzetfüzet szerepet szívesen vállalok.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!