25 feletti egyedülállóak, ti nem vagytok csalódottak?

Még kislány koromban azt gondoltam, hogy ilyen idősen már családom lesz, a szüleimnek unokái, stb. Most pedig itt vagyok 26 évesen egyedül. Túl vagyok több kapcsolaton, de egyik sem működött úgy igazán. :(

Egyre inkább úgy érzem, hogy csalódást okozok, főleg a szüleimnek. Egyke vagyok, ők pedig már 50 felettiek. Tudom mennyire szeretnének nagyszülők lenni, és én is szeretnék családot. De sajnos nem úgy alakultak a dolgok. :(

Több osztálytársam is már házas, és vannak gyerekeik, ez is rátesz egy lapáttal, hogy én le vagyok maradva hozzájuk képest.

És attól is félek, hogyha nem találom meg az igazit most, akkor 30 felett sem fogom, és egyedül fogok megöregedni.

Mást nem aggasztanak ezek a gondolatok?