Hogyan lehet elkerulni a " papucsságot"?

a) Szerencsés választással. (Vagyis hogy megfelelő feleséget válassz.)

b) Állandó konfliktusok vállalásával.

Amikor a nő hordja a nadrágot, mindenben az ő akarata érvényesül, a férfi szavának nincs súlya. Teljesen alárendeli magát a nőnek. Úgy vettem észre, hogy olykor a párja meg is alázza, megszégyeníti mások előtt is ezt is eltűri neki.

Hogy lehet elkerülni? Ne legyél ilyen. 28/N

Legyél önmagad, ha valami nem tetszik akkor őszintén mondd el és tisztán kommunikálj.

Én úgy vettem észre hogy a nőknek amúgy is kell a dráma, ha mindig azt mondod neki hogy minden tökéletes az nem vonzó.

Erre jó példát tudok mondani, mert megtörtént egyik barátommal. Aki azóta full elhanyagol mindenki mást, csak a barátnője létezik, mióta összejöttek. Mindenhova furikázza,azóta csak kocsival jár szinte stb.

Előtte a teljesen ellentéte volt, mindig gyalog jött és sétált, sokat lógtunk együtt, beültünk barátommal sok helyre, elmentünk iszogatni,kikapcsolódni.

Mióta a barátnője van, még csak rám se és a többiekre sem ír,hogy mi a helyzet, élsz-e még stb.

Ha hívtuk bármerre, nem jön mert a barátnője...

Előtte sokat spórolt a pénzén, meg az élményekre költötte. Most gürizik azért, hogy egyáltalán megéljenek a barátnőjével, és extra munkákat is vállal ezért... minket meg figyelmen kívül hagy, a barátait.

Minden a barátnőjéről szól szinte, ami ő volt előtte, most a közelében sincsen, teljesen kifordult magából a barátnője kedvéért.

Tegyük fel, hogy a feleségemet zavarja, hogy otthon időnként iszom. Ugyan nem értek egyet ezzel, de meghallgatom, miért zavarja ez őt, és mondjuk kiderül, hogy ilyenkor egy közönséges Homer Simpson karaktert lát bennem, vagy baromira irritálja a szaga, mert az alkoholista apjára emlékezteti. Én mérlegelek, és úgy döntök, hogy bőven megvagyok otthoni sörözés nélkül, a feleségem komfortérzete fontosabb a számomra. Nem vagyok papucs, hanem egy jó fej férj vagyok, aki törődik a feleségével, képes és hajlandó alkalmazkodni.

Tegyük fel, hogy nem így vagyok vele. Szerintem baromira ártalmatlan dolog időnként piálni, de a feleségem állandóan cseszeget, ha iszom. Ha beleállok a konfliktusba, akkor hatalmas veszekedés lesz a vége, és a végén ráadásul még nekem lesz bűntudatom. Továbbra is akarok sörözni, de nem akarok veszekedni és bűntudatot érezni. Egyértelműen papucs vagyok, mert egy számomra fontos dolgot pusztán azért adtam fel, mert nem bírtam a konfliktust, és le lettem nyomva erőből.

Az érdekes kérdés az, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik összejönnek egy nővel, akinek mindig van valami baja, ők mindig meghallgatják ezt a bajt, és mindig úgy döntenek, hogy a feleségük fontosabb, mint saját maguk. Egyfelől ők nem gyengeségből/gyávaságból hajlanak meg, hanem tudatosan alkalmazkodnak, ugyanakkor mégis feladják saját magukat menet közben. Szerintem ezek az emberek nem papucsok, hanem olyan emberek, akik túlságosan háttérbe helyezik saját magukat, és nem veszik észre, hogy valaki ezzel visszaél. A végeredmény hasonlóan rossz tud lenni, de én mégis más csoportba tenném a dolgot.

Akárhogy is, szerintem az arany középút valahol ott van, hogy tudatosítom magamban, számomra mi a fontos és mennyire fontos. Ezt nyíltan kommunikálom, kitartok mellette, DE ÚGY, hogy ezen a fontossági listán a párkapcsolatom is rajta van, és annak a helyét is nyíltan kommunikálom. Attól nem leszel papucs, mert alkalmazkodsz és kompromisszumokat kötsz, de attól meg nem leszel faszagyerek, mert minden csatát meg akarsz nyerni. A párod legyen EGYENRANGÚ partnered, ha pedig ő nem így áll a dolgokhoz, abból nyugodtan tessék elvi kérdést csinálni. Ha engem erővel akarnak rávenni olyasmire, amit amúgy szívesen megtennék, én simán mondok nemet pusztán azért, mert nem akarom ezt a viselkedést támogatni. Egyúttal tárgyalni, vitatkozni bármiben lehet velem.