A párom munkát kapott a fővárosban, mit tennétek?

Először menjen fel egyedül, ha már stabil a munkája, akkor kell majd döntened, hogy mész-e te is vagy sem. De így random beleugrani a semmibe - kockázatos! Elsülhet nagyon jól, de irtózatosan rosszul is.

Lehet ő is hamar visszatér majd, "vert seregként" - akkor legyél mellette.

"eldobni a munkád"

Te mondtad, hogy találnál hasonlót.

"eldobni a családod"

Van bárki a családodban, aki rád szorul fizikailag? Te ápolod a 90 éves nagymamád, mert senki más nem ápolná? Te ápolod az amputált lábú apád, akivel amúgy a kutya sem törődne? Mert ha nincs, akkor miért dobnál el bárkit is? Az országban is százezrek, a világban is tíz és százmilliók költöznek el felnőtt korukban a családjuk közeléből (sokan nem 200-300 km-t, hanem a kontinens vagy a bolygó másik felére), hogy menjen valamerre az életük. Aztán lehet van, aki megbánja, de sokan meg pont azt bánják meg, hogy nem mozdultak el otthonról, amikor lett volna lehetőségük. Ha a családoddal tartani akarod a kapcsolatot, akkor ott a technológia.

De nehogy azért ne költözz már, mert az 55 éves anyukádnak hiányozna a 25 éves kicsi lánya, hogy nem látja őt heti többször ezután, ahogy eddig megszokta.

Nem minden helyzet ugyanaz persze, de nálunk ez volt.

Mi Miskolcon éltünk.

Volt párom megkapta álmai munkáját Pest mellett, nekem itt volt a nagyon jó állás.

Ráadásul olyan volt mindkettőnk beosztása, hogy csak hétvégén tudtunk együtt lenni, vagy itt, vagy ott.

Ráadásul az is néha olyna volt, hogy egyikünk dolgozott. Másik meg lesett otthon.

Főleg az volt rossz, ha én mentem hozzá, ő reggel elment dolgozni, én pedig csak ültem az albérletben, az ismeretlen városban.

Egyszer csak feltettem magamnak a kérdést, hogy ennek mi értelme?

Kertem, hogy jöjjön haza. Neki olyan végzettsége volt, hogy kap munkát akárhol, hívták is volna vissza Miskolcra. De nem, mert a pènz az jobb volt ott.

Én nem tudtam menni. Próbáltam állást keresni ott, de nekem olyan a végzettségem, hogy azzal isteni szerencse kell egy álláshoz. Hülye szakmát választottam, ez van.

Végül én mondtam ki, hogy akkor ennyi volt. Neki rosszul esett, bántotta, de nem tett semmit.

Hibás volt mindneki? Nem tudom.

Ő hazajöhetett volna, én tanulhattam volna gyorsan mást.

Így alakult.

Akk itt vége a dolognak ha nem tudsz anyádról leszakadni. Illetve ha korlátozod a párod a fejlődésben azért h te ugyanott maradj, az nagyon gusztustalan húzás.

Multkor volt itt egy kérdés amiben az volt h a csaj közölte a faszival h keressen olyan munkát ami sokkal több idő egy nap és sokkal kevesebb pénzért. Ez a szitu sem sokkal különb. Ne legyél ekkora tróger.