Folytatnátok így a kapcsolatot, 40 körüli nők?

Miután megismertem a párom, pár hónapra rá jöttek a lezárások, ő emiatt elvesztette a munkáját. Azóta a tartalékait éli fel, teljesen szegényes életmódot él, nagyon keményen takarékoskodni kényszerül. Igyekszik kialakítani új bevételi forrást, vállalkozást, annak alapjait egyengeti, képezi magát, tanul stb.

Nem élünk együtt, nem is tervezzük, én elváltam, nem szeretnék senkivel még jó darabig összeköltözni. Ő is jól elvan egyedül. Szeretjük egymást ettől függetlenül, jól megvagyunk. Ami nekem fura nőként, hogy ő lényegében napi szinten nálam oldja meg az étkezését ingyen. Viszonozni nem tudja bevétel híján. Nem is fogadnék el így tőle semmit, hogy tudom, nincs pénze, nem tud venni semmit szinte. Alkalmi munkákat tud vállalni időnként, már ha van néha, mert erre felénk nem nagyon van.

Ez nekem olyan fura, mintha én tartanám el. Nem tud semmi közös programba beszállni, így az az én költségem egyedül, ami ritkán van, mert leginkább nem partner semmi programban, mondván, hogy ő ezt most nem engedheti meg, és nem akarja, hogy én fizessek neki bármit. Attól tartok, ha egyenesbe jön, akkor keres majd másik nőt, aki nem elvált, akivel családot alapíthat, szóval hogy csak kihasznál.

Emberileg viszont nagyon jó vele, jó társaság, férfiként is nagyon ott van, kényeztet, kedves.

Ti kitartanátok ebben a helyzetben, amíg sínre kerül, oly módon, hogy segítitek benne? Hogy kezelnétek ezt?

Biztos neki sem könnyű ez a helyzet, megértem őt is. De zavar, ha mikor nálam van, úgy kezeli a hűtőt meg a kamrát, mintha otthon lenne. Ha lenne benne némi kölcsönösség, nem zavarna, de az jelenleg nincs. Talán majd lesz, de ezt nem tudhatom biztosra. Kicsinyes vagyok szerintetek?