Barátnőm 47, én 50 vagyok.2 éve vagyunk együtt.Elszólta magát, hogy már nem tud úgy szeretni mint régen,nem megy neki.Ragaszkodik hozzám,mert hogy én nagyon szeretem,és ezt érzi.Ti hogy reagálnátok erre?

Kérdező! Félreértettél! #17 vagyok.

A nagyszüleink életét azért hoztam példának, mivel ők már hosszú ideje élnek házasságban és el tudják mondani, hogy nincs szerelem egy kapcsolatban csak az elején, ami szépen lassan átalakul szeretetté! A szerelem egy hormonális állapot! Persze a szeretetet is tudni kell kimutatni a másik felé!

Ezért nem mindegy, hogy kinek milyen a szeretetnyelve!

Igen "bele kell rakni" mindkét félnek, hogy jó legyen egy kapcsolat!

Egyébként én téged "védtelek", ha jobban elolvasod amit írtam!

Az életkoromról meg annyit hogy negyven felett vagyok, csak te félreértetted amit leírtam! Nyilván nem kell a dédszüleink "kényszerházassága" szerint élni az életünket 2021-ben!

A "szerethiány" nekem is megütötte a szemem. Amúgy a nő kötődési zavaros (mint az emberek többsége) és amit mond, az teljesen igaz, hogy ha a kapcsolatban az egyik fél biztonságosan kötődő és "mutatja az utat", akkor ő is megtanulna kötődni. HA - és ez nagyon fontos! - érzelmileg biztonságban érzi magát. Ha elvárod, úgy nem fog menni. Szerintem ebből ti már nem jöttök ki jól, több ponton elcsúszott a dolog.

A mások gond, ami komolyabb mentális problémára utal, hogy nem engedi leválni a felnőtt gyerekét. Ez viszont nem a te problémád, viszont te szenvedsz a következményeitől...

#17,#21 Látod, kérdező megértjük mi egymást! :D

Ha a "szeretetnyelvek" nem kompatibilisek akkor azt nem szabad erőltetni! Ahogy te is leírod, neked ami van, az nem jó!

Ezért írtam, hogy jó ha önismeretre teszel szert, tudni fogod mi neked a jó, mire vágysz! Sajnos néha jobb ezért inkább egyedül maradni egy kicsit, hogy tisztába legyél a saját lelki igényeiddel, és ne add alább, csak azért hogy elmondhasd, hogy te kapcsolatban vagy! Mert milyen kapcsolat az ahol nem érzed magad szeretve?

"nekem rejtély,hogy akkor én most kije is vagyok ebben a kapcsolatban"

Sokan belekényelmesednek egy kapcsolatba, megszokják, hogy ott van a másik. Nem kell érte tenni semmit, mert úgy is szeret! De ez egy idő után csak megszokás, barátság extrákkal vagy valami hasonló! Aztán ha durván akarok fogalmazni, ott van még a "ha ló nincs jó a szamár is" jelenség.... :(

Szerintem felesleges ezen agonizálni tovább. Teljesen egyértelmű, ahogy te is írod, még lángolnia kéne annak, ami sosem volt.

Mit vársz?

Nem fog belédszeretni, hiszen soha nem is volt szerelmes.

Kérdés, hogy ebbe beletörődsz vagy kilépsz belőle?

A nő persze, hogy ragaszkodik hozzád, szüksége van a törődésedre, nyilván nem csak anyagiakban, minden tekintetben jól esik, ha valakire számíthatunk, ezért nem enged el téged.

Nem mondanám azt, hogy kihasznál, hiszen őszinte veled, megmondta, hogy nem szerelmes. Szabad a választásod, hogy maradsz-e vagy továbblépsz. Ha ennek ellenére vele vagy, akkor neked ez az egész éppúgy érdekalapon éri meg, mint neki. Neked jut rendszeres szex egy számodra vonzó nőtől, neki meg van aki megcsinálja a lefolyót, ha eldugult vagy behordja a fát a tárolóba, lenyírja a füvet, stb.

Ebben a felállásban azt azért tudnod kell, hogy azonnal lapátra fog tenni, amint kölcsönösen szerelmes lesz. De az elképzelhető, ha soha senkit nem szeretett és nincs egy nagy beteljesületlen/félbemaradt szerelem az életében, akkor nem is képes erre az érzésre és olyat vársz el tőle, amire képtelen. De tőle szerelmet nem fogsz kapni soha.

Nekem a férjem ilyen, eleinte azt hittem, hogy csak belém nem tud szerelmes lenni, aztán végiggondoltam amit tudtam az előző kapcsolatairól és amiket elmondott róla, nekem kiderült, hogy még az életben nem volt szerelmes. Emiatt egyébként az átlagnál hűségesebb típus, egyszerűen nem lehet elcsavarni a fejét, abszolút a realitások talaján áll. Ettől még nem volt igazán boldog életem mellette. Egyfajta érzelmi sivatag. Én bánom is, meg nem is, hogy nem léptem ki. Ha átgondolom, senkit nem ismertem meg, akibe a köztes időben szerelmes tudtam volna lenni. Egy srác volt, aki egy időben kísértést jelentett, de olyan mentális gondjai voltak, hiába volt igazi szépfiú, hogy egy percig sem sajnálom, hogy vele nem lett semmi.

A férjemmel megromlott, egész más okból és azóta voltam már szerelmes. De ebben a korban persze családos volt az illető.

Fogynak a lehetőségek, a vonzóbbak foglaltak.

Én azt gondolom, ahogy fogy a fiatalságunk, el kell ezt engedni. Mármint a szerelmet. De nem kell benne maradni egy kapcsolatban, ahol nem vagyunk boldogok. Ennyi szabadságunk még van.

9-esnek

Tahó vagy. Ilyent akkor sem mondunk senkinek a pofájába, még ha így is gondoljuk.

Hol van a tapintat?