Kizáródtam a lakàsból és emiatt tönkrement a barátnöm hétvégéje? Ki a hibás?

Múlt péntek délután a barátnömnél voltam vidéken, van egy közös kiskutyánk. Úgy beszéltük meg, hogy neki találkozói vannak a szülöfalujában 2.5 óra távolságra, így a hétvégét a szüleinél tölti, amíg én maradok a kutyára vigyázni az ö lakásában. Viszont elbúcsúzáskor úgy sietett, hogy a kocsinál eltette a nekem szánt kulcsot is a táskájába, majd elhajtott. Nekem a társasház ajtajában esett le, hogy nincs kulcsom, a kutya meg egyedül fent. Hivogattam, de nem vette fel, a városban senkit sem ismerek. Hívtam egy zárszerelöt is, de lakcímkártya nélkül nem vállalta a munkát. Hívtam kitartóan a barátnömet de nem vette fel. Fél hatkor ment el, 11 kor vette észre, hogy hívtam! Majd 6 órán át nem tudtam mit csinálni, csak beülni egy kocsmába. Teljesen kibukott rám, kiabált, hogy most emiatt ö elszúrta az egész hétvégi programját és az én hibám a dolog. Éjjel 2-re ért vissza, én a kocsma zárása után az utcán fagyoskodtam addig. Akkor is nekem esett, hogy ö 5 órát vezetett a semmiért. A kutya összekakilt-pisilt addigra mindent, megtépte a bútorokat. Emiatt is engem hibáztat. Mert hogy nekem kellett volna öriznem a kulcsot és búcsúzáskor meggyözödni, hogy nálam van. Nálam is volt, de letettem a kocsi ülésére a pénztárcámra amíg búcsúzkodtunk, onnan vette el.

Ekkora balhét keverni ebböl, normális? Nekem kellett egy lebujban ücsörögni meg az utcán dideregni egy pulcsiban. Ö meg max. nem találkozott a barinökkel, meg vezetett kicsit. Fel kellett volna vennie a telefont, de az örült zenehallgatás fontosabb volt.

Kinek van igaza? Mi lett volna a jó megoldás?