Ha meglátnátok az utcán, hogy egy férfi agresszivoskodik a barátnőjével, kezet emel rá, közbelépnétek?

Sajnos többször láttam ilyen, egyetlen egyszer léptem közbe, akkor még nem volt gyerekem. Meg nem ütött a pasi, de rámordított, majd ignorált, tépte tovább a nő haját a vonaton, majd ököllel akkorát vágott az üvegbe, hogy az teljesen kitört. Többen voltunk a vonaton, mind csak néztük egy darabig, egyedül nekem volt merszem megszólalni, de nekem sem úgy, ahogy akartam volna.. Valami pénzen ment a vita, alsóbb osztály, de azért nem hajléktalan drogosok vagy romák.

Rengeteg durva dolgot láttam már, ütöttek nőt, gyereket. Egyszer a 3 sávos úton húzott keresztül egy pasi egy nőt, aki segítségért kiáltozott. Vagy 50en voltunk ott, plusz autósok, villamosmegálló volt. Romák, rosszul öltözöttek, 8 ker. SENKI sem segített. Elmeséltem egy rendőr barátomnak chaten kb 2 perccel utána, azt mondta látatlanba "ezeknél ez mindennapos", "nem tudnak segíteni a rendőrök sem, ha kimennek csak jobban megveri utána a csajt"..Akkor már kb két éve volt rendőr.

Amint lecsúszik az ember, vagy hátrányos helyzetbe kerül SENKI sem áll ki érte. Nagyon, nagyon rossz. Mióta gyerekem van, én sem merek, de előtte is csak párszor, a biztonságosabbnak ítélt helyzetben mertem. Történik velem valami, mi lesz a gyerekkel? Szülőkkel, nagyszülőkkel? Meghúzom magam gyáván és lelépek a helyszínről és közben borzalmas embernek tartom magam 55 kilós nőként, mert ott van, hogy tenni kéne valamit, mégsem mozdulok.

Pedig olyan nagyon szépen tudnánk dolgozni együtt az ilyenek ellen, együtt a vékony nők, gyenge férfiak, idősek is erősek, együtt kisebb az esély, hogy valaki komolyan megsérül, de mikor szót emeltem a vonaton, senki sem állt ki mellettem(sem) és egyszerűen nem bízok az emberekben. félnek. mind félünk..

Szerettemért, ismerősért is kétszer meggondolom, mit kockáztatok, az az első, hogy hazamenjek épségben.