Igaza van a barátomnak, vagy ez nem fair play?

Mikor megismertem a barátomat, a “ mindent vagy semmit” elvét vallotta, tehat, ha egyutt vagyunk akkor 24 órát kell egyutt legyunk, ami nekem sok volt mert számomra még idegen volt és nem szoktam meg még annyira, hogy akarjam 24 órát látni, nem volt még úgy elmélyülve a kapcsolat, de nem utasítottam vissza, csak nagyon nehez volt mert szingli voltam akkor már évek óta.

Ha volt kedvem talizni, aznap, ha nem, estére az ajtómon volt, akkor is, ha mondtam, hogy aznap nincs kedvem talalkozni.

Habár próbáltam ehhez jópofát vágni nem mindig sikerult es volt, hogy kicsit duzzogtam stb, de mindegy idővel tényleg megszoktam és megszerettem, de első hónapokban sokat szenvedtem emiatt.

Mikor már féléve egyutt voltunk derült ki, hogy őt zavarta ez a távolságtartó hozzáállásom, es nem volt bennem biztos emiatt megtartotta a kapcsolatait par exével akikkel állítólag “ csak beszélgetett”, mikor mi veszekedtunk nem volt kinek panaszkodjon, plusz társkeresőkön volt keresésben, mert félt, hogyha szakítok, akkor ő hoppon marad , folyton azt érezte, hogy ez barmikor megtörténhet, emiatt úgymond “ biztonságban” akarta érezni magat es folyton ismerkedett.

Tehat azt mondta, hogy az en “hideg” hozzáállásom vezette ide, mert úgy érezte, hogy a terhemre van. Pedig sose utasítottam el, ki is tettük a Facebookra, hogy kapcsolatban vagyunk ezt is ő akarta, de nem gondoltam h esetleg azert h reklámozza magat a csajoknak, hogy milyen kapós.

Én nem tartottam senki massal a kapcsolatot, hanem próbáltam neki megadni a lehetőséget, és szerettem volna ha összeszoknánk. Mire ez megtörtént, mar kiderult, hogy miket művelt.

Sajnos nem tudom, ha nincs e igaza, mert nem azt kapta tőlem amit várt, nem voltam valami lelkes iránta....