Utaznátok ebben a helyzetben a párotok nélkül?

A következő a helyzet:

(Én vagyok a nő.)

Kétszer, de majdnem háromszor annyit keresek, mint a párom és három nyelven beszélek felsőfokon, míg ő csak magyarul tud. Informatikusként dolgozom, ő pedig nem igazán ért a számítógépekhez sem. Ezek a tények számára hátráltatóak, behatárolják a lehetőségeit az élet rengeteg területén, míg az én oldalamról újabbak nyílnak.

Szeretnék például utazni is, de ő így nem jöhet velem, kivéve, ha kifizetem az ő részét és én vagyok az, aki leszervez mindent. Külföldre szeretnék költözni, de ő még az ötletre is megsértődik, hiszen hogy fog majd ott tájékozódni, munkát találni stb.

Szeretem őt, nekem ő az érzelmi biztonságom és nem tudok elképzelni mást magam mellett. Csak neki tudtam megnyílni. (Itt kezdődnek a bajok.)

Viszont a fentebb leírtakba már nagyon belefáradtam, hisz nem igazán hajlandó változtatni a körülményein, fejleszteni magát. Ha meg is próbálta, nem úgy alakultak a dolgok.

Emiatt szinte minden programot én szerveztem, foglaltam le rá időpontot. A tanulmányi dolgainak elektronikus részét (felvételi, kérvények, órarend) is én intéztem anno (16 éves korunk óta vagyunk együtt), de úgy általában mindent én magyarázok el neki minden gyakorlati vagy más egyéb dolgot illetően is az életben.

Van egy saját lakásom is, ahol ő ingyen lakik.

Én egy nagyon nyitott személyiségnek mondanám magam, vevő vagyok a modern párkapcsolati szerepekre is, de úgy érzem, ez azért már csak nem igazán egészséges. Teljesen konzervatív, domináns férfi szerepkörben érzem magam, ő pedig simán betölti a nőit: főz otthon, varr, bevásárol és takarít, mivel már erre nekem nincs energiám.

Ha lenne gyerekünk pl. biztos ő maradna vele otthon, vagy foglalkozna vele, mert máshogy nem működik. De mellette gyerekben sem lehet gondolkodni, valószínűleg látjátok mostanra, hogy miért.

Nem tudom, hogy álljak ehhez az egészhez vagy mit kellene tennem. Mit gondoltok erről az egészről?