Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Utaznátok ebben a helyzetben a párotok nélkül?
A következő a helyzet:
(Én vagyok a nő.)
Kétszer, de majdnem háromszor annyit keresek, mint a párom és három nyelven beszélek felsőfokon, míg ő csak magyarul tud. Informatikusként dolgozom, ő pedig nem igazán ért a számítógépekhez sem. Ezek a tények számára hátráltatóak, behatárolják a lehetőségeit az élet rengeteg területén, míg az én oldalamról újabbak nyílnak.
Szeretnék például utazni is, de ő így nem jöhet velem, kivéve, ha kifizetem az ő részét és én vagyok az, aki leszervez mindent. Külföldre szeretnék költözni, de ő még az ötletre is megsértődik, hiszen hogy fog majd ott tájékozódni, munkát találni stb.
Szeretem őt, nekem ő az érzelmi biztonságom és nem tudok elképzelni mást magam mellett. Csak neki tudtam megnyílni. (Itt kezdődnek a bajok.)
Viszont a fentebb leírtakba már nagyon belefáradtam, hisz nem igazán hajlandó változtatni a körülményein, fejleszteni magát. Ha meg is próbálta, nem úgy alakultak a dolgok.
Emiatt szinte minden programot én szerveztem, foglaltam le rá időpontot. A tanulmányi dolgainak elektronikus részét (felvételi, kérvények, órarend) is én intéztem anno (16 éves korunk óta vagyunk együtt), de úgy általában mindent én magyarázok el neki minden gyakorlati vagy más egyéb dolgot illetően is az életben.
Van egy saját lakásom is, ahol ő ingyen lakik.
Én egy nagyon nyitott személyiségnek mondanám magam, vevő vagyok a modern párkapcsolati szerepekre is, de úgy érzem, ez azért már csak nem igazán egészséges. Teljesen konzervatív, domináns férfi szerepkörben érzem magam, ő pedig simán betölti a nőit: főz otthon, varr, bevásárol és takarít, mivel már erre nekem nincs energiám.
Ha lenne gyerekünk pl. biztos ő maradna vele otthon, vagy foglalkozna vele, mert máshogy nem működik. De mellette gyerekben sem lehet gondolkodni, valószínűleg látjátok mostanra, hogy miért.
Nem tudom, hogy álljak ehhez az egészhez vagy mit kellene tennem. Mit gondoltok erről az egészről?
válasza: válasza:Azt gondolom, hogy a helyzet semmit nem fog változni, szóval azt kell eldöntened, hogy neked ez így megfelel a hátrányaival is vagy nem. Ha a mostaniak szerint akarod leélni az életed, feladod a külföldre költözős álmod és maradsz te a "családfenntartó", akkor maradj vele, de ha úgy érzed, hogy neked ez nem jó így, akkor szakíts. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy leginkább a megszokás miatt vagy vele. Attól, hogy 16 évesen neki tudtál először megnyílni még nem jelenti, hogy másnak később nem tudnál és vele kell leélni az egész életed. Elhiszem, hogy most nem tudod elképzelni se, hogy mással legyél, de ez idővel megváltozna ám.
A leírásodból nekem az jön le, hogy nem ilyen párt szeretnél magad mellé, csak ő egy biztos pont és emiatt nem lépsz. Gondold végig, hosszú távon boldog tudnál lenni mellette?
válasza:"Van egy saját lakásom is, ahol ő ingyen lakik."
Elhiszem az előszót, de hogy itt pedzegeted, hogy ingyen lakik nàlad a pàrod ITs fizuval számomra fillèrbaxxàs kategória ( én szintèn ITs )
Felcserèlődtek a szerepek.
Nem biztos, hogy a leírtak alapján összeilletek ( értem az érzelmis dolgot )
Nem hiába irtàl be, a hócipőd is tele van a helyzettel, màr sok
válasza:Azt jó lenne tudni, hogy ő boldog e az életben és ebben a kapcsolatban. Ha feltételek nélkül boldog akkor nem fog változni és nem is kell neki.
Ha ő úgy elvan, hogy megelégszik azzal ami van és úgy éli az életét, akkor se noszogatással, sem erőszakkal nem fog ezen változtatni.
Viszont ha nyavajog, hogy ez nem jó az nem jó neki, akkor más a helyzet. Jó lenne tudni, hogy milyen.
#2, amit te leírtál, azt már nagyon sokan mondták nekem a környezetemben. Hogy nem akarom bevallani magamnak, de megszokásból vagyok vele. A szüleim és a barátaim sem értik, hogy mi tetszik nekem benne és értékrendben annyira ellentétek vagyunk, hogy tulajdonképpen az sem tiszta senkinek, hogy miért vagyunk együtt.
Na most rólam tudni kell, hogy valószínűleg a félelem is halmozottan közrejátszik. Sosem voltam egy átlagos jelenség a társaságban és nehezen illeszkedtem be mindenhova, nehezen fogadtam el másokat, mert még nehezebben fogadtak el engem. (Ettől függetlenül extrovertált vagyok.) Már sokat változtam, de az utolsó két mondatrész még mai napig igaz. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy van olyan ember, akivel én hosszútávon (!) szívesen lennék rajta kívül. Ő egy nagyon egyszerű ember, érzelmileg és személyiségileg is, ami engem feltölt, végtelen türelmes és ő teljesen boldog ebben a kapcsolatban (elmondása szerint és látszik is rajta, de a részéről is meg van ez a túlzott ragaszkodás). Nem kérdezősködik, sok dolgot elfogad bennem úgy, ahogy van, szinte vakon. Nem úgy kezel, mint ahogy mindenki más kezelt eddig: valami távoli, fura emberként, akit az emberek nem tudnak hova tenni.
Emiatt attól is félek, hogy ha elhagynám, egy életre megbánnám. És ezen nem segítenek azok az idézetek, amik azt hajtják, hogy ha érzelmileg minden oké és úgy szeret, ahogy vagy, az olyat ne engedd el...
Viszont igen, szeretem, egy biztos pont és valószínűleg mentalitásban, szellemi képességekben nem ilyen embert akarnék magam mellé. Csak nem tudom elképzelni, hogy valaki mással ilyen jól kijöhetnék érzelmileg és ennek tetejében még határozott, okos, elfogadó és férfias is.
Szóval, nem tudom mi a helyes döntés és nem is érzem legbelül, hogy mi lenne az. Egyenlőre csak aggódom, hogy a jövőben több problémát fog okozni, hogy egy pár dolgot nem tudunk egyeztetni az életünkben a különbségeink és lehetőségeink miatt.
válasza:Manapság a férfi-női szerepek felcserélődtek, mindegy ki a kenyérkereső,ha jól megvagytok.
Persze, ha minimális kompromisszum készség van az emberben,lehet ezen még dolgozni.
"Ő egy nagyon egyszerű ember, érzelmileg és személyiségileg is, ami engem feltölt, végtelen türelmes és ő teljesen boldog ebben a kapcsolatban (elmondása szerint és látszik is rajta, de a részéről is meg van ez a túlzott ragaszkodás). Nem kérdezősködik, sok dolgot elfogad bennem úgy, ahogy van, szinte vakon. Nem úgy kezel, mint ahogy mindenki más kezelt eddig: valami távoli, fura emberként, akit az emberek nem tudnak hova tenni."
Tudod mekkora dolog egy kapcsolatban, hogy valaki szinte vakon elfogadja a másikat?
Ez óriási biztonságot ad.
Szerintem ne dobd el ezt.
Honnan tudod, hogy a következő kapcsolat milyen lesz?
válasza:Tudod irigylem a pasidat. Na nem miattad, hanem neki nincs szüksége a sok sok grabancra a boldogságért és valószínű ha te elhagyod (mert el fogod...), akkor ő úgy is boldog lesz.
Ilyenkor azt szokták mondani, hogy de akkor nem fejlődik az életünk, ha nem törtetünk. De hova kell fejlődni, ha minden jó?
Az emberek félreértik az életet. Azt hiszik, hogy ha egy ívre helyezik magukat, ami mindig felfele tart (jobb autó, jobb meló stb), akkor a végén nyugalom és boldogság van. Pedig nem.
Azt nézd a párodban, hogy te kivé válsz mellette, ha tetszik az az ember akivé te váltál mellett akkor hurrá. Ne azt nézd, hogy ő most hány nyelven beszél. Ugyan már... Azt nézd, hogy te kivé válsz mellette!
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!