Nem tudom feldolgozni a párom múltját! Mit tegyek?

Ez egy hatalom és ez egy képesség. Az emberi agy 90%-a n8ncs kihasználva. Köztük ez a képesség sincs.

Mindenkiben benne van.mindenki rá tud kattanni dolgokra, ami teljesen meghipnotozálja es vezeti.

Nagyon fontos hasznos dologra vetíteni rá ezt a képesseget és nem baromsagokra amik nem vezetnek sehovasem.

28 es 30 voltam

33 dehogyis.

A telepatia gondolatatvitel bevonzas ezeket se tudjuk tudatosan csinalni.

Csak véletleneknek néznek ki,hogy akirol napok ota beszélek pl, jé 10 év után megjelenik és rámír.

Meg amelyik teteltől a legjobban tartok, vagy a legjobban tudom pont azt huzom ki 24 ből.

Meg akirol lemondtak az orvosok mégis meggyógyult. Meg halott csecsemő fektámadt mikor megpuszilták a szulei mikor elbucsúztak sírva. Ezek csodaszámba mennek. Es de nem azok..

Millio meg egy minden nincs tudatosan kihasznalva, amit ki lehetne aknázni.

Nem számoltam meg, hogy hányszor írtad le oldalakon keresztül, hogy te sosem bántanád.

Közben te magad írod le részletesen mindazt, amivel igenis, hogy bántod évek óta.

Többek között olyan dolgokért gyötröd a faggatózásoddal, amit 11 évesen, gyerekként, kiszolgáltatott helyzetben ő maga egy lelki és fizikai traumának élt meg.

Gondolom, a racionális éneddel belátod, hogy nem volt abban a helyzetben, hogy meg tudja ítélni, hogy szükséges-e az az orvosi vizsgálat, nem volt lehetősége egy orvos döntését sem felülbírálni, sem elkerülni egy számára nyilván kellemetlen és megalázó vizsgálatot.

Egy másik ember múltját ugyanúgy nem tudod sem kontrollálni, sem megváltoztatni, ahogy a sajátodat sem.

A helyedben átgondolnám, hogy el tudom-e őt fogadni a múltjával együtt.

Ha nem, az lenne a tisztességes, ha minél előbb szakítanál vele, nem pedig az, hogy megvárod, amíg elmész a tűréshatáráig, és ő szakít.

Ha úgy gondolod, hogy el tudod fogadni a múltjával, akkor mindenképpen fontos lenne egy pszichológust felkeresned, mert ha több, mint két év alatt nem tudtál ezen túllendülni, akkor önmagában az idő soha nem fogja megoldani. Keress egy jó szakembert, aki tud neked segíteni.

(Én a helyedben akkor is megtenném, ha a szakítás mellett döntesz, mert minimális esélyed van arra, hogy egy következő kapcsolatban minden olyan ideális lesz a másik múltjában, hogy nem fogsz ugyanígy rugózni rajta, kikészítve magadat és a párodat.

Tényleg nem szeretném megbántani az érzéseidet, és jó szándékból írom ezt, de szerintem érdemes lenne elgondolkoznod azon, hogy ha férfiként nem tudsz egy nőnek érzelmi támasza lenni egy kapcsolatban, akkor reálisan nézve mennyire van esélyed hosszú, harmonikus kapcsolatra.

Az már nagy előrelépés szerintem, hogy felismerted, hogy ez így nincsen rendben, és valami olyan pszichés dolog van a viselkedésed hátterében, amin egyedül nem tudsz túllendülni.

A helyedben tényleg keresnék egy jó pszichológust.

"Tehát legyek normális, vagyis érzéketlen a párommal szemben, és mert ő normális ember, ettől lenne boldog ha le se szarnám."

Megkérdezhetem, hogy te mitől érzed érzéketlenségnek azt, hogy ha nem bolygatsz hónapokon, éveken át olyan dolgot, ami elmúlt, nem lehet megváltoztatni, a múltban átírni?

Számomra nőként az lenne az érzéketlenség, ha a párom ezekről faggatózna, nem pedig az, ha elfogadná a múltamat, és helyette a jelenünkre koncentrálna.

Ha velem történtek volna ezek, és a párom így viselkedne, akkor amikor már a harmadik alkalommal hozza fel ugyanazt a dolgot a múltamból, ami nekem fáj, de próbálom feldolgozni és elengedni végre, elmondanám, hogy erről többet nem szeretnék beszélni. Megmondanám, hogy szeretném, ha adna magának két hetet arra, hogy átgondolja, hogy el tud-e fogadni mindazzal, ami a múltam, és őt zavarja, vagy nem.

Ha két hét után azt mondaná, hogy nem, elengedném harag nélkül. Ha úgy dönt, hogy igen, akkor elmondanám, hogy ennek örülök, és akkor soha többet nem szeretném, ha a korábban már háromszor megbeszélt témákat újra felhozná.

Ha mégis előfordulna újra, akkor szelíden, de határozottan elmondanám, hogy nagyon sajnálom, de ma még egyszer előfordul, akkor tiszteletben tartom, hogy nem tudja tiszteletben tartani a kérésemet. Elfogadom, hogy nem tud ellene tenni, én viszont nem szeretnék vele kapcsolatot, mert számomra ez a lelki bántalmazás kategória.

Elmondanám előre, hogy komolyan gondolom. És ha mégis megtenné, akkor tényleg szakítanék.

Nem csak azért, mert nem akarnám, hogy újra meg újra fájdalmat okozzon nekem azzal, hogy olyan dolgon lovagol, ami velem kiszolgáltatott gyerekként történt, és amin nem tudok változtatni, hanem azért is, mert én nem tudnék elképzelni párkapcsolatot olyan férfival, aki ezt

1) vagy nem látja be

2) vagy belátja, mégsem tudja ennek megfelelően kontrollálni a saját viselkedést

Telepátia, aha. Próbáljuk ki, ezek szerint fejbe lehet téged verni, és ha 90%-ban sérül az agyad, még mindig normális leszel.

Olvasgass ennek utána.