Hogy lehet feldolgozni azt, ha elmúlik a "rózsaszín köd"?

Hát mivel nő vagy, muszáj szélsőséges érzelmi állapotokat megélned. Lásd vagy köd van, vagy kétségbeesés.

Feldolgozni? Nem fogod tudni. Innen kezdődik h a nő mindenbe is beleköt, veszekszik, miabajsemmizik, csak h vmi izgalmas érzelembomba hasson rá. Aztán megy a csodálkozás ha levannak cserélve olyanra akivel jó együtt. Akinek a kapcsolat minősége számit, a párja hogyanléte, nem a hullámvasútra vált jegyet újra és újra.

Nem tanultad meg még értékelni a biztos "megszokottságot".

Ilyenkor szoktak az emberek továbbállni, sajnos van abban valami, amit az első mond.

Vagy problémák lesznek, vagy elkezded keresni másnál az újdonság varázsát.

Gyerunk lepontozni.

A szenvedelyes szerelem, ami amugy hosszutavon faraszto is volna, az szerintem ilyen formaban csak egy uj szereplovel elheto at ujra. A meglevo tars irant erosodhet a szeretet, kialakulhatnak uj, mas minosegu kotodesek, de ez a langolo vagyakozas szerintem kialszik vegleg.

Két dolgot tehetsz.

1. Megbeszéltek egy nyitott kapcsolatot, és akkor bejöhet az az újdonság érzése. Nyilván kérdés, hogy ezt akarja-e bármelyikőtök.

2. Megtanulok értékelni azt, amid van. Én életemben egyetlen egyszer tapasztaltam meg, hogy milyen eszméletlenül szenvedélyesen szerelmesnek lenni: a párommal. Gyönyörű időszak volt, és nem mondanám, hogy nem kívánnám vissza néha egy-egy rövidebb időszakra, de ha belegondolok, hogy ezt valaki mással kellene átélnem: nem kéne. Hálás vagyok a páromnak, hogy ezt átélhettem vele, de még csak vissza sem mennék az időben, mert arra gondolok, hogy akkor mi nem lenne: nem lenne ez a nagyon mély szerelem közöttünk, nem ismernénk egymást ennyire, nem csiszolódtunk volna így össze még ennyire. És ha leülünk egymással szemben, és hosszan nézzünk egymás szemébe, bármennyire is nyálasan hangzik, most is tudom érezni a pillangókat a hasamban és túlcsordulunk mindketten az érzésektől. Szóval igen, "elveszett" valami, ami soha nem fog úgy, abban a formában visszatérni, de cserébe kaptam valami sokkal jobbat és többet.

Szerintem így lehet "feldolgozni".

Nálam sincs rózsaszín köd, hanem van helyette egy sokkal mélyebb érzelem. Ami sokkal több.

Igazából, engem marhára nem értettek meg a barátaim, mikor erről volt szó.

Rákérdeztek, hogy szerelmes vagyok-e. Hát nem vagyok. Abban az értelemben nem, mint mikor valakit megismersz és belebolondulsz, és nem tudsz koncentrálni semmi másra, mindig minden gondolatodban ott van stbstb.

De én így definiálom a szerelmet. Nekem ez is benne van.

És ebben az értelemben nem vagyok szerelmes.

Ugyanakkor kaptam valami sokkal többet, amitől mégsem megy el az eszem. :)

Huuu. Nagyon lehozóak itt a kommentek.

A szerelem mint olyan, egy állapot. Az újdonság varázsa. Általában 2 év múlva elmúlik. Ezalatt kell annyi emléket összeszednetek együtt, ami végül kitart, míg a halál el ne választ.

2 év után végre tudsz magaddal is foglalkozni, a saját gondolataiddal, terveket szőni a másikkal vagy saját magad megvalósításán törekedni. Mikor a szerelem elmúlik, a feltétel nélküli szeretet kell, hogy átvegye a helyét. És ez sokkal erősebb mint az,hiszen már ismered párod minden hibáját, de te újra őt választod, annak ellenére, hogy már reálisan látod őt...

Ez egy új fajta, sokkal erősebb kötelék. Ne akarj ismét szerelmes lenni, mert elmúlik. De ez a kötelék megmarad, mert ez egy döntés

egyesek a jódolgukban...

Úristen én mit meg nem adnék végre először életemben egy beteljesült szerelemért.

25f