Én voltam a hibás a veszekedésnél?

Egy általános mérgező jelenetet írtál le, szapulva, bűntudattal és önsajnáltatással játszadozva, majd édesgetve, mintha mi sem történt volna.

Nem ismerjük a kapcsolatot, de abból ítélve hogy annyit sem számít a szavad hogy egy helyet kiválassz, mert rögtön balhé lesz, nem lehet valami egészséges.

Biztos jó, hogy leural téged?

Exem is ilyen volt, mindig az volt, amit ő akart, persze úgy adta elő, hogy csak nekem akar jót. Hiszen én nem vagyok elég érett és önálló ahhoz, hogy tudjam, mi a jó nekem, mi tesz engem boldoggá. De igen is, tudok ezekről magam is dönteni, és nem kötelező azt szeretnem, amit ő mond.

Érdekes, hiába akart jót, amióta szakítottam vele, sokkal kiegyensúlyozottabb életet élek.

" szerettem volna az én akaratom is teljesülne"

A szóhasználatodból ítélve ti egy erdekérvényesítés mentén műkődtök.

Nem arról kell szólnia hogy a másikat gogy tudom leuralni,vagy számolgatni,hogy mikor mennyit akart ő,vagy én.

Mekkora trafedia hogy nem mentetek oda ahova ő -akart-menni?Mekkora vesztesség?

Semekkora.A lényeg az együttlét kellemes legyen.

Tul görcsős az egész.

Meg kell tanulnotok lemobdani dolgokról a masik javara.És ezt úgy,hogy semmiféle indulat vagy düh,hiszti ne maradjon utánna.

Ez egy gyerekes viselkedés,és nem felnőttekhez méltó.