Aki elhagyná a párját azért, mert az nem akar gyereket, az nem szereti a párját?

Jobb az elején letisztázni ki mit akar az életben. Ha nem egyezik az útunk, akkor nem randizgatunk ugyebár. Mert az nem vezet sehova.

Igen, itt mindenki csak a gyerekben tud teljesen kiteljesedni és vagy azért van az illetővel hogy gyereket csináljon neki vagy szüljön, persze érdekes ha meddő lesz az megint más tészta akkor van szerelem de ha “csak” meggondolta magát valaki akkor azt rögtön megutalja a másik fél, gyorsan letölti a tindert és keres valakit aki majd elintézi neki a GYES-t vagy szül pár gyereket aki tovább viszi a “nagy” családi nevet MERT ha nem tudtad volna ez az EGYETLEN értelme az életnek 🤣

Szereti, de a gyerek utáni vágya erősebb. A probléma csak az, hogy nagyon sokszor előfordul, hogy mégsem jön össze a gyerek az új kapcsoltban egészségügyi okok miatt....

Mi mind a ketten úgy vagyunk a párommal, hogy szeretnènk, de nem fog összedőlni a világ ha nem lesz, el tudjuk foglalni magunkat mással is. Szóval ha az egyikünk miatt nem lehet eü okok miatt, nem fogunk máshoz rohanni, lombik szóba sem jöhet, ha jön magától jöjjön, ha nem jön akkor ne jöjjön. Akinek viszont ez a szíve vágya és mindene a világon, én megértem ha emiatt kilép egy kapcsolatból, hiszen egy gyerek nem olyan mint egy ízléstelen bútor, hogy csak azért is megveszem amíg nincs otthon.

Inkább a másik fél nem szereti őt. Aki alapvetően szeretne gyereket, az ha megtalálja a nagy Őt, még jobban akar TŐLE, mert már nem csak a gyerek fontos általánosságban, hanem, hogy "kettőjükből lesz". Nem gondolja meg magát csak úgy. Ha meggondolja, akkor vagy sose akart, tehát hazudott, vagy TŐLE nem akar, szóval nem szereti.

Az aki meggondolja magát az vajon szereti tényleg a párját?

Ez nem szeretet kérdése. Kivagyok ettől az elképzeléstől hogy a szeretet mindent megold és ha igazán szeretne akkor ezt meg azt csinálná. Egyszerűen vannak olyan alapvető kérdések amikben ha nem ért egyet egy pár akkor inkompatibilisek akármennyire is szeretik egymást. A gyerek az egyik legnagyobb ilyen döntés. Ebben nem lehet kompromisszumot kötni, nincs olyan hogy van is gyerek meg nincs is. Ha én nem szeretnék gyereket akkor nem fogok gyereket vállalni, akármennyire is szerelmes vagyok, mert ez nem olyan dolog amit valaki kedvéért tesz az ember. És ugyanígy ha valaki szeretne gyereket, nem korrekt elvárni hogy az én kedvemért mondjon le erről a vágyáról, mert ha most meg is teszi hosszú távon meg fog gyűlölni érte. Ha valamelyikünk menet közben meggondolta magát, akkor sajnos valószínűleg az a legjobb ha elbúcsúzunk egymástól mert nem tudjuk egymást boldoggá tenni szerelem ide vagy oda. Ez van. Az élet nem olyan mint a tündérmese, néha nincs happy end senkinek.

Szerintem ha valaki feláldozza a másikért magát, most az lehet gyerek, vagy lehet, hogy karrier helyett pont otthon marad, vagy tanulás helyett elmegy dolgozni olyat, amit nem szeret, vagy világot járna, de a másik inkább házra gyűjt... Szóval az ilyen nem egyezések hosszú távon úgyis megmérgezik a kapcsolatot, ha nem tudjátok támogatni egymást. Egy szintig lehet kompromisszumot hozni persze, de csak a szerelem (aminek sok oldala van ugye) nem elég, egyeznetek kell ennyire célokban, értékrendben, életstílusban. Vagyis az eszeddel is szerelmesnek kell lenned a másikba, ha érted, mert ha csak a lángolós rész van, az vagy kihúny és csak marad az erkölcsi ragaszkodás, hogy ha már annyit belefektettél, vagy valami se veled se nélküledbe megy át. Hát egyik sem egy kellemes, elégedett élethez vezet. Valami közös jövőkép is kell, de míg egy diplomát lehet halasztani vagy olcsóbb autót venni és a maradékból nyaralni pár országgal közelebb, hát ebben nincs kompromisszum, hiszen nem lehet csak fél gyereket vállalni vagy nem lehet egyik nap családban élni, a másik nap kötetlenül. De ezt nem tudod a szemére hányni, hogy ő nem szeret téged akkor eléggé (hiszen mondhatjuk, hogy te se őt, ha te nem engedsz), hanem úgy, hogy ebben bizony nem illetek össze, mérlegelni kell neked egyedül, hogy te 10-20 év múlva mit fogsz bánni. Ha megpróbálod vagy ha nem. Ha ez nem az elején derült ez ki, akkor meg kétfelé fejlődtetek, ez is megesik... mindkét irányban.