Elhagynád a gyerekeidet - akár rövid időre is - mert úgy érzed, nem bírod tovább?

Mi az, hogy "elhagyni"?

Egy hétvégéért kettesben a férjemmel a fél lábamat odaadnám, csak nem tudjuk megoldani sem, és kifizetni sem.

Alig várom, hogy elég nagyok legyenek, és elmehessenek egy kéthetes nyári táborba. :)

Sokszor érzem úgy, hogy "nem bírom tovább", mivel a nagyobb elég problémás eset, nem olyan mint a többiek. :(

Ha állás lenne, már felmondtam volna párszor ebben a hónapban. De ez nem az, úgyhogy csinálni KELL.

nem, annál önzőbb vagyok. Ha az ég a földre esik, akkor is képes vagyok egyedül megoldani a szitut, ez a hitvallásom.

Múlt héten beteg voltam, férjem kórházban. Anyámnak könyörögnie kellett, hogy költözzünk hozzá pár napra, mert amikor majd leestem a rosszulléttől a lábamról, akkor is azt hittem, ura vagyok a helyzetnek és el tudom látni a fiamat.

Nem tudom mit értesz ez alatt. Rövid időre nem lehet "elhagyni" valakit, számomra az elhagyás azt jelenti, hogy ez egy végleges állapot.

Azt viszont már számtalanszor megtettem, hogy megkértem anyukámat, vigyázzon a fiamra egy egy estére, vagy pár napra, mert nekem is kell a kikapcsolódás. Szerintem ez természetes. De ez nem elhagyás, hiszen szó se volt róla, hogy végleg ott marad, vagy hogy nem tudom, mikor jön vissza. Csak arról, hogy rábíztam a nagymamájára egy meghatározott időre (pár órától pár napig terjedő időszakra, természetesen mindig megbeszélve, hogy meddig lesz ott).

Úgy vélem, ha valakiben megfogalmazódik ez a kérdés,akkor komoly gondok vannak,amire sürgősen megoldást kell találni.Egy-két napra,bízd a nagyikra, barátnőre vagy akiben megbízol a gyermeked/gyermekeidet és csináld azt, amit régen (család alapítás előtt) nagyon szerettél.Remélem megtalálod a lelki békéd, mert egy anyának a gyermeke a szívéből szakad le és biztos vagyok benne,hogy soha nem dobnád el magadtól szíved egyetlen egy darabját sem.

3hós tündér lányka anyukája