Elhagynád a gyerekeidet - akár rövid időre is - mert úgy érzed, nem bírod tovább?

Hármasikreim vannak. Imádom őket, ők az életem. De gondolhatjátok, mennyire nehéz 3 egykorú apróságot egyszerre ellátni. Ráadásul segítség nélkül. Nagyszülők messze, apa reggeltől estig távol. Aztán 1 éves korukban apa elment. Mert soha nem jártunk sehova, és szerinte megváltoztam, csak a gyerekek számítottak. 2 hétig felénk sem nézett. Teljesen kikészültem. Egy nap bejelentette, hogy eljön látogatóba. Én addigra már azon a szinten voltam, hogy komolyan féltem, nem tudom Őket megfelelően ellátni. És vessetek meg, de már rájuk is haragudtam. Amikor a férjem pénteken hazaért, kisétáltam az ajtón, és azt mondtam neki vasárnap jövök.

Azt a 2 éjszakát az autómban csöveztem, és végiggondoltam mindent.

Nem írom le a vasárnap esti veszekedést, és a továbbiakat sem, de végleg elhagyott. Én pedig ettől a 2,5 naptól rendbe jöttem, már tudtam, hogyan tovább. Most van folyamatban a válás. Visszajönne, de én már nem tudom vele újrakezdeni. Most azzal fenyeget, ha nem fogadom vissza, elveszi tőlem a gyerekeket, mert elhagytam Őket.