Mennyire gondoskodik rólad a barátnőd?

#10. Ezzel az attitűddel pontosan annyit érnek, mint egy férfi. De ha a selyemfiú nem elég férfias akkor az a baj, ha meg a férfi nem b#zi, akkor az a baj...

Ez nem kényszer. Vagy jön mindkét félből vagy nem.

#16 #17. Viszont ha ilyen miatt a későbbiekben bezárkóztok, mert féltek a rossz tapasztalatoktól, akkor jóval kisebb az esélyetek a jóra a későbbiekben. Ez férfiakra és nőkre egyaránt igaz. Nem, nem naív kis hülyének kell lenni egy rossz kapcsolatban, hanem minden egyes kapcsolatba beletenni a maximumot. Aztán ha a másik nem így tesz, akkor kuka, ha meg igen, akkor lehet neki örülni. És nem, nem valószínű, hogy elsőre meglesz, ez nem holywood. Ha aranyásásra adod a fejed, ott is sokkal többször nem találsz aranyat, mint ahányszor igen. Ezt többé kevésbé rá lehet húzni a társkeresésre is.

Arra esetleg válaszoljatok már, ha valami "alap", "ő is meg tudja csinálni" kategória, azt ti "keresitek" különösebb erővel? Felismeritek, ha rábukkantok vagy "lúzer"/"naív fruska" cimkével behajítjátok a selejtes dobozba?

Szeret, meghallgat, tanácsokat ad, szétteszi a lábát... kényeztet (néha..)

Kielégít...

ünnepekkor meglep, normálisan bánik a családommal, de ennyi, főzést/mosást/takarítást/bevásárlást/ügyintézést pedig együtt csináljuk. Felnőtt emberek vagyunk, nem várom el sem azt hogy megfőzzön rám, ahogy azt sem hogy szedje ki helyettem (amúgy ez 2 másodperces művelet) ha utazunk és nem találok valamit segít megkeresni. Dolgozunk mind a ketten hogy tudjunk közösen haladni előre....

nem házicselédet kerestem magamnak, és nem is pótanyát, hanem társat!!

35/F

Hatvanasok a szüleim. Az apám sose volt ilyen magatehetetlen debil, az anyám meg cselédlány. Én is azt javasolnám hogy cseréld le az 1890-es falinaptárad aktuálisra.

Kapcsolattól függetlenül, nem láttam még embert aki ne utálta volna ha szednek neki. 10 éves kor alatt már elkezdik a gyerekek is, mert utálják hogy annyit kell enni amennyit szednek nekik és nem annyit amennyit kívánnak.

Utazáshoz is bepakol magának egy felnőtt férfi.

Én egyetlen ehhez hasonló dolgot tettem az exemmel, több mint másfél évtizedig, a proccosabb eseményekre én döntöttem el hogy miben fog jönni, boldogan nem foglalkozott vele, csak felvette azt az öltönyt, inget, nyakkendőt amit előkészítettem, mert úgyis ahhoz kellett hogy menjen amilyen színeket én veszek fel. De ha csak mondom hogy halványlila inget vegyen fel a hozzáillő nyakkendővel és az antracitszürke öltönyt akkor nyilván megtalálja, de összeszedtem én. Minden egyéb esetben maga öltözött, de mindig megkérdezte miben leszek, és úgy választott. Utazáshoz is maga pakolt.

Főzni mindig is utáltam, sose főznék mindennap.