Hogyan értessem meg a párommal, hogy nem fogom sokáig bírni már a 195 km-es ingázást?

Nekem az a furcsa, hogy sem a párod, sem az imádott szülei nem mondták még, hogy ne csináld. Nem féltenek, kizsigerelnek.

Én ezen gondolkodnék el.

Segítség az, ha akad néha (max havi 1-2) egy-egy nehezebb nap, amikor az embereik épp le vannak betegedve vagy egyéb, és ők pont nem tudnak embert keríteni. Na, olyankor jó, ha egy kedves ember beugrik segíteni.

De hogy a fél hetet ott töltsd... A helyükben lesülne a képemről a bőr, ha hagynám, hogy ilyen fáradtan még kocsikázz ide-oda.

Még ha nem is lennél kimerülve, akkor is ragaszkodnék ahhoz, hogy valamennyit fizessek neked, mert nagyon sokat jársz segíteni.

Egyértelműen szükségük van a plusz emberre, de látják, hogy veled megspórolhatják. Ez már pofátlanság.

Nem is fogadnék el pénzt, nem azért segítek nekik, mert anyagilag így akarok pluszkeresetre szert tenni. - te egy marha nagy balek vagy, akit úgy használnak ki, ahogy lehet. :D És észre sem veszed.

Nem baj, egy baleset majd észhez térít - csak mást ne ölj meg, mikor elalszol a kormány mögött, mert képtelen vagy nemet mondani.