Meddig lehet ezt még bírni?

31 éves nő vagyok, 13 éve vagyok együtt férjemmel, két gyerekünk van. A házasságunk nagy szerelemmel indult, mindent együtt csináltunk, minden nap együtt voltunk , vagy ha nem akkor órákig beszélgettünk telefonon. Amióta azonban a gyerekek megszülettek teljesen eltávolodtunk. Ha otthon volt fáradt volt a munka miatt, vagy aludt, vagy filmezett velünk alig foglalkozott. Én hagytam pihenni, igyekeztem levenni minél több terhet a válláról, végül is én otthon voltam, ő meg hajnalban kelt. Most már ott tartunk, hogy csak aludni jár haza, hiába lettek a fiúk nagyobbak, soha sehová nem megyünk, míg kicsik voltak mindig azt mondogatta, hogy ha idősebbek lesznek a gyerekek majd több helyre megyünk majd, mert még nem tud velük mit kezdeni. Viszont én már nem bírom tovább, úgy érzem belefáradtam testileg-lelkileg, hogy jó feleség, anya legyek, inkább érzem már magam egy háztartási alkalmazottnak, akinek van egy egy ágyban alvó lakótársa. Olyan mintha csak d..ni kellenék neki esténként, szerinte az a kikapcsolódás ha havonta-kéthavonta elmegyünk ketten bevásárolni. A fiaival nem csinál programokat, csak akkor megyünk együtt valahova, ha a barátainak kedve van. Mikor szóvá teszem akkor , csak legyint, hogy jó van ez így. Minden nap igyekszem csinos lenni a kedvéért, sosem hagyom el magam, de azon kívül ,hogy ritkán megjegyzi, hogy egy adott ruha elég jó, soha semmit nem mond. Hiába vagyok házas magányos vagyok, nem tudom változhat-e ez még?