Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudok bízni a férjemben, mit tegyek?
Igaziból azt nem tudom megítélni, hogy lenne-e olyan férfi, akiben jobban meg tudok bízni, vagy magamon kéne változtatni.
A problémám, hogy a férjemmel közösen elhatároztuk, hogy a nagyszülők közelében veszünk lakást, hogy esetleg be tudjanak segíteni a gyereknevelésbe. Viszont felmerült egy konfliktus a férjem és köztem és anyósom elég határozottan a férjem pártjára állt, és kb. azt éreztem, hogy megfulladok tőlük és nem jut érvényre a véleményem (ráadásul utólag kiderült, hogy nekem volt igazam).
Amúgy eredetileg én kértem anyósomat, hogy segítsen, de eddig nem ismertem ezt az erőszakos oldalât. Azóta nem tudok megbízni a férjemben, hogy még egyszer ilyen "kiszolgáltatott" helyzetbe kerüljek és ő összefogjon az anyjával (kb. három hónapja). Ezért azt érzem, hogy nem akarok gyereket szülni és otthonmaradni gyesen.
Esetleg abban benne lennék, hogy örökbefogadjunk egy akkora gyereket (4-6 éved), akivel nem kell otthonmaradni, de a férjem szerint ez gerinctelen húzás lenne a gyerekkel szemben, mert nem saját maga miatt, hanem a mi kényelmünkért fogadnánk örökbe. Ő azt mondta, hogy nyitott rá, hogy felezzük a gyest, de őszintém ahhoz sincs kedvem.
Főleg, hogy az ő tervei miatt kellett az elmúlt két évben is rosszabb poziban maradnom (ahol tudok alkalmazkodni az ő munkájához), valahogy betelt a pohár és nincs kedvem további kompromisszumokat hozni a kapcsolatunkért.
Volt valaki hasonló helyzetben? Ti mi alapján döntöttetek? Megbántâtok?
Azt hozzá kell tennem, hogy a férjem remek ember, nincs függősége, családcentrikus, lehet rá számítani a fontos dolgokban, mindkettőnknek stabil munkahelye van aránylag jó fizetéssel (de egyikünk sem kell, hogy sokat túlórázzon), aktív sportos életet él, ami jó példa a gyerekeknek.
Ha nem lennék a képben, akkor nyugodtan rábíznám a férjemre és a családjára a gyerekeim felnevelését, viszont előre látom, hogy rengeteg jelentéktelen konfliktusunk lesz a férjemmel és anyósommal a gyereknevelés terén. Ez ki fog éleződni, és azt viszont nem fogom tudni elviselni, hogyha a férjemmel nem értünk egyet, akkor anyósom és a férjem ellenem egységfrontot alkossanak.
Szóval igaziból csak ettől félek, főleg, hogy a férjemnek három hónap alatt nem sikerült megértenie, hogy miért zavart a viselkedése.
Nyolc éve vagyunk együtt 31 évesen.
"Igaziból azt nem tudom megítélni, hogy lenne-e olyan férfi, akiben jobban meg tudok bízni, vagy magamon kéne változtatni."
Hát a férjed olyan dolgot csinált, ami miatt teljesen érthető az érzésed, a bizalomvesztésed. Gondolom jelentős dologban maradt alul a véleményed. Gondolom, nem objektív, logikus, átgondolt érvek zajlottak el, hogy kiderítsétek hogy a legjobb, hanem érzelmi döntés alapján veled szemben voltak. Kiszolgáltatott állapotban voltál, egyedül. Egy párkapcsolat attól lesz szép és jó, hogy másiknak oda adod a bizalmat, az életed egy részét, ő pedig azzal nem él vissza, hanem téged vesz figyelembe.
"de a férjem szerint ez gerinctelen húzás lenne a gyerekkel szemben, mert nem saját maga miatt, hanem a mi kényelmünkért fogadnánk örökbe."
A kényelem az egyik szempont amiért örökbe fogadnátok. De attól még a gyermek miatt tennétek, mert szeretnétek gyereket, és szeretnétek boldoggá tenni, családotok részévé tenni. Szerintem a kis árváknak nem esne rosszul, hogy két normálisabb felnőtt lehetőséget ad nekik a teljes életre.
"Ezért azt érzem, hogy nem akarok gyereket szülni és otthonmaradni gyesen."
Addig ne is, amíg nem tisztázzátok, és nem látsz hosszútávú, stabil változást a viselkedésében. Olyan ember mellett jó rögöt vetni, akiben tényleg tudsz bízni, az ilyen kihágások pedig számítanak. Mindig a saját érzelmi biztonságod a legfontosabb.
Az érzelmeidről tájékoztasd a párod. A kommunikáció a legfontosabb, hogy megértse te miket élsz át mellette. Lehet, ha tudná, változtatna. Az is lehet, hogy mondtad neki már, de nem jutott el az agyáig. Jó részletesen, higgadtan átmagolni azt, hogy mit érzel, ő mit érez, és hogy kellene a dolgoknak lenniük szerintetek.
"nagyszülők közelében veszünk lakást, hogy esetleg be tudjanak segíteni a gyereknevelésbe."
Egy gyereket simán bír 2 felnőtt. Az ikerszülés nem annyira gyakori.
A leendő kényelmed miatt feláldoztad a jővődet.
Na akkor most leírod mi a baj ?
Oda költöztetek egymás a nyakára sot ha jól értem anyosodekat is a közelbe hozattatok.
Vita volt ahol az anya a fiának adott igazat.
Hát mit vártál ?
Nagyon végletekben gondolkodsz! Az érthetetlen, hogy azért, mert anyósod mellé állt mi okod van benne nem bízni!? Az örökbefogadás ötlete emiatt meg nonszensz.
Nem kell a közelükbe költözni, a segítségük majd akkor kell úgyis, ha nagyobbacska a gyerek, és nem probléma, ha ott tölt egy hétvégét, az nagyon felszabadító tud lenni. Ehhez viszont lehet akár 50km is a távolság. Az, hogy minden nap átjöjjön, rendezkedjen, beleszóljon mindenbe az nem segítség, hanem örök feszültségforrás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!