Az egyenre nézve jelent vmit az hogy ki mondja ki ha vége? Konnyebb lesz ha felvállaos es kimondod, minthogy inkabb a masikat várd meg ezzel?

Oszinten szolva kb*sz*tt szemet dolog, amit a most csinalsz!

Voltam a masik oldalon...konkretan elmondta ezt a mondatot, hogy o nem tud szakitani.

Nekem ez a kis aprosag 3 honapomba, rengeteg idegeskedesbe, onbizalomvesztesbe es fel evnyi regeneracioba kerult. 3 rohadt honapot rabolt el az eletembol ugy, hogy vegig tudta, hogy nem akar mar tolem kapcsolatot, mikozben azt is tudta, hogy total szerelmes vagyok bele. A barataim szerint szarabbul neztem ki a kapcsolat alatt, mint amig egyedul voltam.

O az egyetlen ember az eletemben, akinek csak azert van benne a telefonomban a szama, hogy letiltva maradhasson, mert soha tobbet nem akarom latni es hallani, annyira gyulolom ezert, amit velem tett.

Ne legyel ekkora budos b*nko gerinctelen fereg, hogy huzod a masik idejet!!!

Ha nem tetszik, es ugy erzed nem tudod/akarod mar megjavitani akkor tessek kilepni!!!

Akkor is fáj a szakítás, ha te mondod ki. Ha kilépsz egy mérgező kapcsolatból, akkor azonban magaddal teszel jót.

Az önbecsülés első lépése, amikor kilépsz egy olyan helyzetből, ami csak rombol. Ha megvárod, míg a másik tesz ki, akkor nem vállalod a felelősséget, és valószínűleg a következő kapcsolatodban is ugyanezt az áldozati, megalkuvó Bólogató János mintát fogod tovább vinni.

Voltam hasonló helyzetben, nálunk is 3 hónapig nyúlt el. Végül ugyanúgy én mondtam ki a szakítást, de szerintem abban a 3 hónapban brutál módon megkínoztam őt, és sajnos saját magam is. Amikor először ki akartam mondani, akkor kérte, hogy beszéljük meg, ígérte, hogy változik, mondta, hogy szerinte nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy én látom... Simogatott, de nem akartam még, hogy ismét a nemi szervemhez és a melleimhez érjen. Én úgy értékeltem ezt a kibékülést, hogy szuper volt, megváltozik, hát nem változott ő semmit. Egyre durvább dolgokat vágott a fejemhez, például azt is, amikor beszélgettünk, akkor úgy eltoltom a kezét, mintha megerőszakolna. Na akkor éreztem, hogy elmehet a büdös... oda, ahová gondolom. Ott voltam kétségbeesetten, szakítani akartam, ő meg azt sérelmezte, hogy nem foghatta meg a nemi szervemet. Igazi lovag volt, biztos nagyon szeretett engem, mint egész embert, nem mint egy női testet, amit lehet fogdosni/bele lehet üríteni.

Még a szakítás pillanatában szerelmesnek éreztem magam, évek voltunk mögöttünk, de évek alatt nem volt javulás soha. Pedig volt olyan téma, amit konkrétan 3,5 évvel a szakítás előtt beszéltünk meg először, ígérte, hogy változtat, de azóta se, és folyton előjött... A szakítás után még egy ideig hiányzott, de hosszú távon jobb. Már nem hiányzik a pasi, egyedül azt fáj, hogy én csak ennyit érdemeltem meg egy kapcsolatban, a sok üres ígéretet, kifogásokat, erőszakoskodást, ordibálást, számonkérést... Pedig én tényleg szerettem, de szerencsére megszűnt.