Hogyan tudtok szakítani? Hogy van rá bátorságotok kimondani hogy vége?

Azért, hogy jól érezze magát te "örökre" boldogtalan akarsz lenni? Bár kétlem, hogy ő boldog melletted, csak ragaszkodik hozzád.

Szépen leülteted, és elmondod, hogy elég volt, nem csinálod tovább, és megmondod, hogy ezúttal komolyan is gondolod.

Az meg butaság, hogy ettől sem lenne vége, egyszerűen csak ragaszkodni kell a döntésedhez. Hiába sír, fogadkozik, keres le kell állítani, ha nem érti meg, akkor letiltani.

Egyszerűen.

Hogyha szakítani akarok valakivel, akkor valószínűleg nem vagyok boldog mellette.

És mivel a saját boldogságom fontosabb mint a másiké, így egyszerűen kimondom.

Gondolj bele, hogy te boldogtalan vagy, de nem mersz szakítani. Előbb utóbb ő is rá fog jönni, hogy te nem vagy boldog így ő sem lesz az. Ez beletelhet jópár hónapba, évbe.

Ellenben ha szakítasz, akkor te is boldog leszel, és kis szomorkodás után ő is.

Hány éves vagy? Jelenleg én is hasonló cipőben járok.

Néha kibírhatatlan a barátnőm sokszor bolhából is elefántot csinál, én is többször szakítottam már vele de valahogy mindig kibekültünk, vissza sirta magát.

Szereted persze de már nem szerelemből, hanem valószínűleg csak megszoktad magad mellett mint ahogy én is.

Ha gondolod dumálhatunk privátba, mert én is ugyan úgy vagyok ahogy te.

Ugyanígy voltam exemmel, mondjuk nálunk már eljegyzés is volt. Tény, hogy normális ember nem mondott volna neki igent egy héttel azután, hogy durván végigrángatott az utcán és üvöltött velem, de én sem vagyok százas, na.

Persze ő is folyton visszakönyörögte magát, amikor ott akartam hagyni, ezért nagyon nehezen sikerült. Végül egy-két bunkóbb beszólása kapcsán sikerült erőt vennem magamból, és kimondani a végszót, ahogy már egy ideje terveztem.

Én is nagyon sajnáltam őt ott hagyni, hiszen szerencsétlen élete volt, rendszerint sajnáltatta is magát, és én bedőltem neki. Ám a legtöbb rosszról, ami vele történt, csak ő tehetett, pl. egyetemen is azért sorolták át fizetősre, mert egyáltalán nem tanult, a TV-t nézte csak vizsgaidőszakban, stb. (Más az, ha valaki tanul rendesen, de mégsem éri el a kellő átlagot - fölötte természetesen nem török pálcát.)

Arra gondoltam, hogy ő viszont egyáltalán nem sajnált engem, amikor folyamatosan üvöltött rám, én pedig már sírtam mellette, annyira nem bírtam már hallgatni a szidalmait...